Pofon miatt házasodott meg Koncz Gábor

Koncz Gábor főiskolásként is kilógott társai közül. Osztálytársai nehezményezték, hogy soha nem tartott velük a bulikba. Ő inkább dolgozott. Az Ódry Színpadon tologatta a díszleteket, monológokat tanult meg, magát rendezte, világította be. Tanárai szerint már egészen fiatalon felismerte, hogy ez egy magányos szakma, és csak akkor érvényesülhet, ha keményen meg is dolgozik érte. Azért a lányokra próbált időt szakítani. A színművészt egész életében körülrajongták a nők, ami nem is csoda, hiszen tehetségéhez férfias külső párosul, ráadásul mindig úri emberként viselkedett a hölgyekkel. Első feleségére az uszodában figyelt fel.

– Tizennyolc éves volt, és nagyon csinos, észrevettem, hogy milyen jól úszik. Odamentem a medence végéhez, és megvártam, míg előbukkan a vízből. Majd a következőt mondtam:

„Nézz meg engem jól! Én Koncz Gábor vagyok, végzős színinövendék, öt perc múlva visszajövök, és döntsd el, hogy menjek vagy maradjak.” A fiatal lány zavarában csak hebegett-habogott, de arra kérte a fiút, hogy maradjon. Az érettségire készülő lány és a huszonkét éves fiú két hónapon keresztül jártak kéz a kézben, „csak úgy, szűziesen” – ahogy a színművész fogalmazott.

Ám egy este tíz óra helyett fél tizenegyre kísérte haza a postaigazgató leányát. Az ifjú Koncz Gábor még a lépcsőházban volt, amikor hallotta, hogy a dühös apa megpofozta kedvesét. A színész bekopogtatott a lakásba, és komoly döntés elé állította a lányt. „Öt perced van, hogy eldöntsd, hogy így, egy szál ruhában jössz velem vagy maradsz.” Az apa a rendőrséget akarta hívni, de a színész a telefonra tette a kezét. A lány pedig a szerelem mellett döntött. – Úgy követett, mint egy kiskutya. Az első éjszakát a kollégiumban töltötte a lány osztálytársaimmal. Az esküvőnkön, a Bakáts téri templomban pedig ők énekelték az Ave Mariát – emlékezett vissza a Névtelen vár egykori ura.

Gábor házassága tizenkét évig tartott. 1971-ben ebből a kapcsolatból született meg első lánya. Tekla jelenleg egy kereskedelmi cég vezetője.

A színművész a nyolcvanas évek elején újra megnősült. Második felesége nemcsak csinos külsejével, hanem csípős nyelvével is elbűvölte későbbi férjét.

– Egy buliban ismertem meg. Amikor belépett, a karján tartotta a kabátját, és azt nézte, hogy hová tehetné le. Megkérdeztem tőle, hogy segíthetek- e. Erre ő: „Amennyiben te vagy a fogas, akkor igen”. Rögtön megtetszett, és a buli után hazavittem, majd búcsúzóul elkértem a számát – mesélte az ország macsója, aki két hétig direkt nem hívta a csinos kozmetikuslányt, mert mint mondja, azokat a nőket, akiket valóban akart, soha nem rohanta le.

(Folytatjuk)