A torna legnagyobb esélyesének kikiáltott világ- és Európa-bajnoki címvédő spanyolok döntetlen játszottak a 2006-os vb-aranyérmes olaszokkal. Pedig az előjelek nem ezt ígérték...
Vincente del Bosque csapata lényegét tekintve megegyezik azzal, amely évek óta végig veri a világot, ellenben az olaszok kezdőjében csak a kapus Gianluigi Buffon és az irányító Andrea Pirlo jelenléte emlékeztetett a daliás napokra. Ráadásul utóbbiak idegeit az utóbbi időben alaposan megcincálták a világot behálózó fogadási botrány legújabb fejleményei.
Ám nem véletlenül szokták azt emlegetni, hogy az olaszokból az ilyen helyzetek hozzák ki a legjobbat, nyertek már világbajnokságot bunda-ügyek árnyékában. Ezért talán nem volt meglepő, hogy a két latin sztárcsapat meccse kiegyenlített, igen magas színvonalú küzdelmet hozott, amelyhez felnőtt a magyar bírói hármas is. Igaz, az első félidőben Cassano sunyi szabálytalanságánál (Iker Casillasnak akasztott be hátulról) sárgát kellett volna adnia, nem csak ejnye-bejnyét mondani.
A második félidőben aztán váratlanul a csereként beállt olasz gólkirály, Antonio di Natale megszerezte a vezetést, de mielőtt az olaszok igazán kiörömködhették volna magukat, Cesc Fabregas már egyenlített is. A folytatásban Fernando Torres az egyik oldalon, Di Natale és Claudio Marchisio a másik oldalon hibázott meccslabdát. A spanyol kétszer is, de öt perccel a vége előtt elönzőzte a ziccert. Maradt az 1-1 – örülhettek a horvátok és az írek.
