Koszos cigánynak nevezte, de azért tárgyalt vele

A napjainkban már elfelejtett Subhar Chandra Bose, Gandhi Kongresszusi Pártjának elnöke számos kérdésben nem értett egyet mentorával, India szellemi vezetőjével. Míg ugyanis Gandhi az erőszakmentes politika és a passzív ellenállás kitartó híve volt, Bose a brit uralom felszámolása érdekében egészen radikális megoldásokat javasolt, beleértve a fegyveres felkelést is. Ehhez keresett titokban szövetségest, és megtalálta – Adolf Hitler személyében. Romain Hayes amerikai történész ennek a kapcsolatnak részleteit írja le új könyvében, számos új adatot feltárva Chandra Boséről, akinek hazájában sokmillió követője volt, s százezrek adták volna az életüket is érte. A politikus jómódú családban született, Cambridge-ben diplomázott, s már 27 évesen Calcutta polgármestere volt. A fiatalok rajongtak érte, ő pedig gyűlölte az angolokat. Városa első embereként szervezett általános sztrájkot, s egy teljes hónapra sikerült lebénítania Calcuttát. Tíz évre ítélték emiatt, de egyet sem kellett leülnie, mert a börtöne előtt százezrek gyűltek össze, s a gyarmatosítók jobbnak látták őt szabadon engedni és száműzni, mint mártírt csinálni belőle. Így került a politikus Ausztriába, s ismerte meg a náci eszméket. El volt ragadtatva tőlük, de elsősorban annak lehetőségét látta bennük, hogy Hitler és a Duce segítségével hazája megszabadulhat a britektől.

Előbb Benito Mussolininál próbálkozott, de csalódnia kellett benne.

– A pökhendi olasz órákon át áradozott az olasz civilizációról és kultúráról, s amikor végre szóhoz jutottam és megemlítettem neki Indiát, durván félbeszakított – mesélte a csalódott Chandra osztrák feleségének. Amikor azonban 1933-ban Németországba utazott, Hitler politikája elvarázsolta. Megpróbált a közelébe kerülni, ám a Führer hallani sem akart róla.

– Nincs nekem mit beszélnem egy koszos cigánnyal! – rivallt rá a találkozót felemlítő Hermann Göringre. A kapcsolatteremtésre csak a II. világháborúban került sor. Gandhit és Nehrut Churchillt börtönbe vettette, Chandra ellen pedig merényletet kívánt szervezni, de a németek segítettek neki Berlinbe menekülni. Első feladatát Rommeltől kapta: az afrikai fronton foglyul ejtett angol sereg tízezres indiai hadtestét győzte meg, hogy szolgálják a nácikat. Megalakult a Szabad India Légió, a német tábornokok pedig kidolgozták India megtámadásának haditervét. Szíriából, Irakon és Iránon keresztül az afgán határ felől kellett volna támadni. Ám a dolgok másként alakultak: Hitler előbb a Szovjetuniót rohanta le, amit Chandra durva árulásnak tartott. Hiába győzködték a német tábornokok, hogy a Szovjetunió elfoglalásával Indiába könnyebb eljutni, ő minden áron Hitlerrel akart találkozni.

Végül ez sikerült, de a politikus túllőtt a célon, amikor vendéglátójának szemére vetette, hogy a Mein Kampfban azt írta, Indiának az a legjobb, ha örökre brit gyarmat marad. Hitler ettől teljesen kiakadt.

– Mit képzel maga! Segítségért jön hozzám, s leckéztetni akar? Normális maga? Hogy írhattam volna mást, amikor a hazája a legkisebb jelét sem mutatta az ellenállási hajlamnak a britekkel szemben. Ezer évig lázadozhatnak passzívan, semmit sem fognak elérni. Takarodjon! – ordította a Führer és ezzel India német segítséggel történő „felszabadulásának” is lőttek.