A budapesti Mikszáth Kálmán tér és a Krúdy utca vendéglátó helyein ma estig még élvezhető a magyar hagyományokra épülő Lecsófröccs gasztrofesztivál. A nyitó nap főzőmestere Váncsa István volt.
Számos változata létezik Törökországtól Spanyolországig annak az ételnek, ami hagymából, zöldpaprikából és paradicsomból áll – mesélte az étel történelmét Váncsa István. – A paradicsom Olaszországba 1535-ben még dísznövényként érkezett Spanyolországból, tehát ételként előtte szóba sem jöhetett, akárcsak a paprika, amit Kolumbusz hozott Európába.
A lecsó török közvetítéssel jutott el hozzánk, de írott formában receptként először csak Móra Ferencnél találkozunk vele az 1928-ban kiadott szakácskönyvében.
A XIX. századi magyar gasztronómiában hasonló képződmény nem fordult elő. A szó az etimológiai szótár szerint hangutánzó jellegű, talán a leccsen-loccsanból ered, de én arra gondolok, hogy inkább egy családi névből jön.
A Lecsó, mint személynév ugyanis már létezett a XVIII. században, személynévből pedig gyakran válik ételnév. A lecsó magyar ételként a 60-as évektől terjedt el Európában, ahova abban az időben rengeteg lecsókonzervet szállítottunk – fejezte be értekezését Váncsa István.
