Házassági évfordulójukat ünneplő dolgos nyugdíjasokra esett tegnap Fortuna választása: a hatvani Laczkó Lászlóné egymillió, a pomázi Ján Géza pedig ötmillió forintot nyert. A Mitsubishi L 200-ast a Tolna megyei Bölcskén lakó Kucska Dániel kapja.
Sokan összegyűltek a szerkesztőség tárgyalójában, hogy megnézzék, kinek a borítékját húzza ki Bagi Iván a hatalmas kupacból, de se Hatvanból, se Pomázról, se Bölcskéről nem érkeztek, márpedig a nyeremények oda szóltak.
Pomázon az egykori nyaralórészbe visz az utunk. Még csöngetnünk sem kell, a házigazda kíváncsi, ki állt meg takaros házuk felhajtóján. Amikor elmondjuk, miért jöttünk, mintha azt mondanánk: meghoztuk a szenet. Ján Géza megköti és elzárja a kutyát, aztán a feleségét emlegeti: vele beszéljünk, őt fényképezzük inkább. Igaz, szegény épp a fogorvostól jött meg. Elő is szólítja az asszonyt, s csak annyit mond: nyertem a Borsban.
– Nyertél? Te? – hitetlenkedik élete párja, Éva.
– Én hát! Kicsim, szavad nem lehet, jól dolgoztam – húzza ki magát büszkén az ember, s végre mintha kezdené felfogni, hogy ötmillió forint hullott az ölükbe.
– Mi nem szoktunk nyerni. Mindenért nagyon keményen megdolgoztunk –magyarázkodik fejét csóválva Éva. Még mindig nem akarja hinni. Igaz, férje minden napot a Borssal kezd, még utazáskor is keres reggel egy újságárust. – Én is elolvasom, kell egy kis szórakozás – teszi hozzá.
Leülünk beszélgetni, szép lassan feloldódnak. Kiderül: szombaton lesz a huszadik házassági évfordulójuk.
– Géza volt az első kérőm 18 éves koromban, de nem akartam olyan fiatalon férjhez menni – meséli Éva. – Aztán elkerültünk egymástól, én férjhez mentem, született egy fiam és egy lányom, Géza is megnősült, nekik is lett egy lányuk. Amikor 28 évvel később újra találkoztunk, a gyerekek már felnőttek, és mindketten elváltunk. Így kerültünk össze, s kezdtünk a semmiből új életet.
Éva megpályázott egy iskolaigazgatói állást szolgálati lakással, Géza, aki agrármérnök és állattenyésztő, gazdálkodni kezdett. Később vettek egy kis parasztházat, kicsinosították.
– Rengeteget dolgoztunk, később az óvoda és a művelődési ház is hozzám tartozott – meséli az asszony.
– Volt olyan nap, hogy hat hízót is vágtam – toldja meg Géza, aki betegségei miatt időközben rokkantnyugdíjas lett. Akkor építkeztek Pomázon, amikor Éva nyugdíjba ment, hogy közelebb legyenek a gyerekekhez, akik viszont szétszéledtek. – Géza lánya elvesztette a férjét, amikor a kisbabájuk három hónapos volt. Egyedül nevelte fel a fiát, aki most nemzetközi jogot tanul, Dániában diplomázik majd. Öt éve Hollandiában élnek, oda ment férjhez másodszor az édesanyja. Az én lányom Insbruckban végezte az egyetemet, ott ismerkedett meg a férjével. Pedagógus lett ő is. A fiam Szigetszentmiklóson lakik, ott három unokánk van – mutatja be a családot Éva, aki nyugdíj mellett is dolgozik, közoktatási szakértőként. Pedagógusoknak tanítja, hogyan kell megtanítani a gyerekeket tanulni. Lelkesen beszél a munkájáról, aztán hozzáteszi:
– Mindig mondtam, hogy a jó Isten a tenyerén hord bennünket.
– Csak le ne ejtsen – vágja rá a férj.
S hogy mi lesz a sok pénzzel? Először is jut belőle utazásra. Mindketten imádnak utazgatni, bejárták a fél világot, az utóbbi években lakóbusszal.
– Most megint elindulunk, de ezúttal itthon – mutat Géza a kocsira. – Bejárjuk azokat a helyeket, amiket a Másfél millió lépés Magyarországon című műsorban eddig a tévében néztünk. Aztán rendbe hozzuk a kis házat a kertben, hogyha a gyerekek hazajönnek, legyen hol lakniuk.
Felesége továbbfűzi a szót:
– Már számot vetettünk azzal, hogy nem élhetünk olyan színvonalon, mint korábban, amikor még sokat dolgoztunk. Ez az ötmillió a belépőnk a gondtalan nyugdíjas évekhez.
Megegyeznek: ma este pezsgőt bontanak.
Jól jött az egymillió is
Hatvanban a Legjobb nagymamához vezet az utunk – ezt hirdeti egy felirat. Laczkó Lászlóné Marika elpityergi magát, amikor megtudja: ő nyerte a Bors egymillióját. Ha vásárolni megy, mindig tesz Bors újságot is a kosarába. A Legjobb nagymama kitüntetést hatéves unokájától, Alexa Barbarától kapta. Együtt élnek a fiatalokkal. Víz-, gázszerelő férje a fővárosban dolgozik, veje is munkában van, lánya elment az unokával. Marika 25 éven át volt egy háziorvos asszisztense, 2006-ban ment nyugdíjba.
– Akkor költöztünk ide, a negyedik emeleti lakásunkat cseréltük a házra, hogy a fiatalok ne fizessenek tovább albérletet – meséli. – Nagyon rossz állapotú volt a ház, azóta is csinosítgatjuk.
A kertben minden megterem, látszik rajta a dolgos kéz. Marikára ráfér a pihenés, s erre most futja is:
– Szeptember 9-én leszünk negyvenéves házasok, 8-án lesz a férjem születésnapja, az én névnapom meg 12-én. Az volt a tervem, hogy elviszem az öregemet egy wellness-hétvégére, de most lesz belőle egy egész hét. A fiatalokat is befizetjük egy nyaralásra.
