Pesszimista, irigy, fanyalgó, utálkozó – nem éppen hízelgő jelzők ezek, az átlag magyar azonban nagyon is hajlamos rá, hogy sötétnek lássa a világot. A pszichológus szerint egy ország gazdasági helyzete alapvetően meghatározza lakói lelkiállapotát.
Fanyalgásban valószínűleg a világ élvonalában tanyáznak a magyarok, a hazai internetes oldalak fórumozóinak hozzászólásaiban pedig már igazi gyűlölethullám érzékelhető. Eltűnt a finom kritika, trágár kifejezésekben, mások fizikai megsemmisítésre felszólító mondatokban azonban bővelkedik a világháló. A „népharag” elsődleges célpontjai az ismert emberek. Gyakran előfordul, hogy egy-egy kiemelkedő teljesítmény – lásd: olimpiai résztvevőink eredményei – is inkább negatív felhangokat kap a dicséret helyett. Mi motiválhatja ezt a folytonos elégedetlenséget?
Dr. Duró Zsuzsa tehetségfejlesztő pszichológus szerint Magyarország, s azon belül is polgárai gazdasági helyzete, az alacsony bérek, a magas munkanélküliség alapvetően meghatározza az emberek lelkiállapotát.
– A fanyalgás, az utálkozás az irigységből fakad, az irigység pedig a nincstelenségből – magyarázza a szakember. – Bár a magyarok depressziójának történelmi hagyományai is vannak, a jelenkor emberének kedélyét elsősorban pillanatnyi helyzete, a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíciója befolyásolja. A második világháború után rengeteg szegény ember élt az országban, de nem voltak akkora különbségek a társadalmi rétegek között, mint manapság. Most jelentős a leszakadók csoportja, vékonyul a középosztály, s közben egy szűk elit elképzelhetetlen gazdagságban él. Az átlagpolgár küzd a munkahelyéért, a megélhetéséért, és ez hatalmas energiákat emészt fel, miközben a harc fásulttá, érdektelenné teszi honfitársainkat. Miképp eresztik ki a fáradt gőzt? Odamondogatással, utálkozással – tette hozzá Duró Zsuzsa.
Horváth Éva műsorvezető maga is megtapasztalta már a kemény kritikákat, s messzemenőkig egyetért a pszichológussal.– Azt hiszem, hogy ez a mentalitás rosszindulatból és irigységből fakad, tipikusan magyar betegségnek tartom. Dél-Amerikában, ahol sokkal nagyobb problémákkal küzdenek az emberek, a hozzáállás lényegesen optimistább. Külföldi ismerőseim mesélik, hogy amikor idejönnek, alig látnak mosolygós arcokat az utcán. Sajnálom azokat az embereket, akik leülnek a gépük elé, és névtelen-arctalan kommentekben mindent leszólnak, lecikiznek. Ez a pesszimizmus sok betegség okozója lehet. Szívesen segítenék nekik, de nem lehet – véli Horváth Éva.
Harsányi Levente megértően próbál hozzáállni a fanyalgókhoz.– Azt hiszem, minden ember életében van egy ilyen fázis, de ezen felül kell kerekedni. Ha éppen csak egy kevés jó történik az életben, akkor annak kell örülni. Én mindig annak a munkának örülök, amit megkaptam, és nem azon kesergek, hogy a másiknak mi jutott. Nálunk alapvetően mindenben a rosszat keresik. Ki vagyunk éhezve a sikerre, és az olimpián is csak az arany elég fényes, pedig egy hatodik hely is fantasztikus – foglalta össze véleményét Harsányi.
Elidegenedés folyik a nagyvárosokban
