Schmitt Pál 1968 óta először, idén nézte tévén az olimpiát.
Milyen volt itthonról követni a játékokat?
1968 óta ott voltam minden olimpián. Most megtapasztalhattam, milyen az esemény hangulata, ha az ember televízión nézi – felelte Schmitt Pál korábbi köztársasági és MOB-elnök, aki plágiumügye lezárásáig maga függesztette fel a tagságát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. – Bevallom, így többet lehet látni, mint a helyszínen.
Akkor megérte itthon maradni?
Szó sincs erről, hiszen Londonban is lett volna dolgom. Ugyanakkor senkit sem akartam terhelni azzal, hogy az én ügyemmel kezdjenek foglalkozni.
Mely pillanatokban sajnálta leginkább, hogy nem lehet a helyszínen?
Több ilyen is volt. Fájlaltam, hogy ki kell hagynom a magyar győzelmeket, és egyszer-kétszer nagyon szívesen bementem volna az olimpiai faluba. Ha ott vagyok, alighanem én adtam volna át a kardozó Szilágyi Áron aranyérmét.
Mennyit tévézett az elmúlt hetekben?
Rengeteget. Mint minden magyar szurkoló. Az egész családommal együtt néztem az olimpiát.
Várt ilyen szereplést a mieinktől?
Be kell vallanom, a nyolc arany bizony felülmúlta az elképzeléseimet.
Melyik győzelem, melyik érem a legszebb az ön számára?
Nem szabad kiemelnem egyiket sem. Szilágyi győzelmét is csak azért említem, mert a végső szereplésünk szempontjából is hallatlanul fontos volt a korán megnyert olimpiai bajnoki cím. Emlékezzünk csak Pekingre: ott milyen későn született meg a magyar csapat első aranya.
Megkönnyezte valamelyik londoni diadalt?
Ha nem is sírtam, de lélegzet-visszafojtva néztem Risztov Éva heroikus úszását vagy a kézilabdázók drámai meccsét Izland ellen.
Ott lesz a helyszínen a következő olimpián?
Hát hogyne! Egy-két hónapon belül lejár a saját magam által kezdeményezett felfüggesztésem, Jacques Rogge elnök úrral már meg is állapodtam, hogy visszaveszem a környezetvédelmi bizottságban betöltött vezető tisztségemet, s ugyanúgy az egyetlen magyar NOB-tag leszek, mint eddig – egészen nyolcvanéves koromig. Egyébként ha már Rogge szóba került, a helyében én kimondtam volna, hogy ez volt minden idők legjobb olimpiai játéka.
