Aktuális

Bronte-nak azt mondták, ne írjon, inkább a kötelességeivel törödjön

M. G.

Létrehozva: 2012.08.19.

Egy rossz választás, egy elhamarkodott lépés utólag nehezen korrigálható. Bosszankodás helyett gondoljunk arra, hogy még a leghíresebb emberek sorsát is befolyásolták a rossz döntések, az ő életük sem volt kudarcoktól mentes. Második rész.

Tehetségének fel nem ismerése miatt számos későbbi híres és sikeres író pályája is nehezen indulhatott be. Vannak, akiket „csak” középszerűnek bélyegeztek a kiadók, de voltak, akiket egyenesen tehetségtelennek tartottak.

1900-ban bizonyos Beatrix Potter londoni vénkisasszony, aki mérges gombákat ábrázoló vízfestmények pingálásával töltötte idejét, úgy döntött, hogy ír és illusztrál is egy gyerekkönyvet, amit Peter Rabbit (Nyúl Péter) címen emlegetett. Hat kiadónak küldte el a kéziratot az ­il­luszt­rá­ciók­kal együtt, mindannyian visszautasították. Miss Pottert azonban nem olyan hölgynek nevelték, aki könnyen feladná. Állhatatosan kitartott, s a következő év végén magánúton kinyomtatta a könyvet, és barátoknak, rokonoknak adogatta el.

Az egyik kiadó, Frederick Warne, aki korábban egyszer már elutasította a szerzőt, meglátott egy példányt, és úgy gondolta, üsse kő, végső soron lehet, hogy van benne némi remény. ­Min­den­esetre nem ragadtatta el magát. – A kiadó foglalkozna a könyvvel – közölte leereszkedő gesztussal Miss Potterrel –, de csak azzal a feltétellel, hogy Ön viseli az anyagi kockázatot. Három év elteltével az eladott példányok száma elérte a 75 ezret. Azt nem tudni, hogy Warne-ben felsejlett-e döntési hibájának nagysága…

Az irodalom nem való egy hölgy kenyérkeresetének

Jóval korábban, még 1836-ban egy másik hölgy levélben kereste meg az ­elismert kritikust és irodalmárt, Robert Southey-t, mellékelve néhányat munkái közül, és kikérve a véleményét, vajon tanácsos lenne-e betevő falatját írással megkeresni.

Három hónap múlva jött a válasz: „Az irodalom nem való egy hölgy kenyérkeresetének, és nem is kellene, hogy az legyen. Minél jobban törődik valódi kötelességeivel, annál kevesebb ideje fog erre maradni, még ha csak kiegészítésnek vagy pihentetőnek csinálja is. E kötelességeire még nem kérték fel, de ha ez megtörténik, kevéssé fog a hírnévre vágyakozni.”

Charlotte Bronte kisasszonyt annyira elkedvetlenítette ez a negatív vélemény, hogy tíz éven át nem is vett tollat a kezébe… Elment tanítani, majd nővérével, Emilyvel együtt Brüsszelbe utazott, s ki tudja, hogy a Jane Eyre-ből lett volna-e egyáltalán valami, ha Belgiumban bele nem szeret az egyik nős tanárába. A kapcsolatnak természetesen nem lehett jövôje, Charlotte visszatért Angliába, s szerelmi csalódottságát előbb versek, később pedig könyvek írásával próbálta levezetni.

A forradalmi Sakál

1969-ban egy fiatal angol újságíró visszatért Londonba, miután 18 hónapig tudósító volt a biafrai háborúban. Frederick Forsyth volt a neve. ­Har­minc­egy éves volt, és pénzre volt szüksége, ezért azt tette, amit egy magára valamit is adó bértollnok tett volna: írt egy thrillert. A könyvnek kezdetben A Sakál címet adta. A regény egy névtelen bérgyilkosról szól, akit De Gaulle francia elnök meggyilkolására béreltek fel.

Forsythnak 35 napja volt arra, hogy megírja a történetet, a regényével mégis forradalmasította a thriller műfaját: míg korábban ez a műfaj kizárólag a fikcióra támaszkodott, Forsyth olyan világot alkotott, amelyet nehéz volt megkülönböztetni a valóságtól.

A krimi kéziratát ­For­syth 1970 februárjában mutatta be a W. H. Allen kiadónak. Nyolc héttel később visszaküldték, kiadását kerek perec megtagadva, mondván „az olvasókat nem érdekli”. További három kiadó is úgy vélte, nincs benne fantázia. „Egy Franciaországban játszódó thriller, egy anonim antihőssel, aki ráadásul kudarcot vall feladatában? Felejtsük el!” Aztán a Hutchinson meggondolta magát, és belement abba, hogy igen szerénynek mondható, nyolcezres példányszámban kiadja a regényt. „Lehet, hogy ez menni fog” – mondta.

Mostanáig A Sakál napja nyolcmillió példányban kelt el, Oscarra és Aranyglóbuszra jelölt hollywoodi produkció is készült belőle.

Néhanapján azért a kiadók is azonnal jól döntenek, a szerzőkről pedig kiderül, hogy tehetségesek ugyan, de balekok. Például 1938. június 1-jén került piacra az Action Comics első száma, amelyben a világ megismerhette Superman figuráját. A kitalált szereplőt a kanadai rajzoló, Joe Shuster és az amerikai író, Jerry Siegel alkotta meg 1932-ben, és adta el az akkor még Detective Comics néven létező DC Comicsnak.

Első megjelenése az Action Comics első számában volt, 1938 júniusában. Superman a DC Comics és a képregényipar egyik legsikeresebb és legnépszerűbb kitalált szereplője lett.

A figura kiötlői azonban nem kaszáltak hősükből. Anno, amikor arra gondolva, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, eladták a figurával járó ­jo­gai­kat a kiadónak 130 dollárért, fejenként 65 jutott nekik…
 

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek