Még el sem csitult a vihar Makranczi Zalán, Szinetár Dóra szerelme körül, amióta kitudódott a viszonyuk, a színész megint a publikum céltáblája lett. Szó szerint: egy előadáson megdobálták.
Fadarabokkal hajigálták a színészeket A fiú a tükörből című darab egyik börtönbéli előadásán a fogvatartottak. Perjés Jánosnak és Makranczi Zalánnak – aki az utóbbi hetekben azzal került a lapok címoldalára, hogy Szinetár Dóra miatta hagyta el Bereczki Zoltánt – börtönturnéja második állomásán, Debrecenben röpködő tárgyak kereszttüzében kellett játszania. A kínos incidens azért is érte váratlanul a kétszereplős darab művészeit, mert a debreceni börtön legendásan nagy hangsúlyt fektet az intézmény kulturális életére.
Perjés János szerint néhány érdeklődő rab miatt volt bosszantó a durva közjáték. – Rengeteg helyen eljátszottuk már a darabot, gyakorlatilag üzembiztosan lemegy mindig. Sokszoros koncentráció kell egy börtönben amúgy is, itt főleg azok miatt voltunk mérgesek, akik igazán kíváncsiak voltak – mondta a Borsnak a színész. – Nagy figyelmet követel a darab, nagy erő kell, hogy a nehéz mondanivaló eljusson hozzájuk.
Őket talán még jobban kizökkentette az állandó hangos beszélgetés, az ajtócsapkodás, ami szerintem nem is a fogvatartottak, hanem az őrök részéről figyelmetlenség. A darab aktualitása most különösen fontos, a családon belüli erőszak ellen kampányol egy kisgyerek szemszögéből, aki egész életét így töltötte el. A börtönökben mindenki valamilyen szinten érintett. Az előadást követő beszélgetéseken néha ki is derül, hogy sok szituáció ismerős nekik.
Az előadás szereplőit sokkolhatta volna a rabok viselkedése, de ők rendületlenül játszottak tovább. Az élmény Zalánt talán még jobban felzaklatta, mint kollégáját.
„A hátul ülő rabok közölték, hogy nem látnak. Az őrök készségesen feltessékelték őket a körfolyosóra. Ez nem volt világbajnok ötlet. Minimális őrizet alatt harminc férfi felettünk. Persze, hogy beszélgetnek.
Néhányan kis fadarabok útján próbáltak meg kommunikálni velünk. Jó viccnek gondolták. Amúgy én is. Általános iskola harmadik osztályában, csak én osztályfőnökit kaptam utána. Anyukám meg csúnyán nézett. Ja, és nem volt tévénézés két hétig. Ha ez még nem lett volna elég, zajlott az élet a körletben.
Ajtócsapkodás, kiabálás, ahogy kell. Ezzel sem lenne baj, hiszen mi vagyunk a vendégek, alkalmazkodjunk mi, de egy »Bocs, srácok, magas művészet megy a földszinten, kicsit csendesebben már« – jól esett volna.
Így tripla annyi erőbedobással, feleannyi információt tudtunk átadni a lent ülő ötven érdeklődőnek” – írta börtönnaplójában Makranczi, akit talán vigasztal, hogy hazatérve van kivel megbeszélnie kudarcait is, hiszen szerelme, Szinetár Dóra jól ismeri szakmájuk minden szépségét, de keservét is.
