Pasit kér karácsonyra Molnár Anikó

Molnár Anikót már nem elégíti ki a szinglilét. Amióta visszaköltözött Magyarországra, azon van, hogy munkát találjon magának, és helyrehozza az életét. Az Amerikában szerzett maszkmesteri képzettségével jól boldogul itthon, egyre többen dolgoznak vele, mégsem boldog.

– Az elmúlt napokban egy kicsit kiborultam, mert nagyon rám tört, hogy egyedül vagyok – kezdte a Borsnak Anikó. – Nem szeretnék magányos lenni az ünnepeken, bár van még két hónapom, hogy addig társat találjak.

– Egyszerűen unom, hogy egyedül vagyok, esténként nincs kihez hozzábújni. Úgy terveztem, hogy az idei karácsonyt egy nagy szerelemmel fogom megünnepelni. Bízom benne, hogy meg fog érkezni. Én nem keresem szórakozóhelyeken, társkereső oldalra sem regisztrálhatok, mivel ismernek, kapnék hideget, meleget. Kapok leveleket a neten, de szerintem így nem lehet ismerkedni. A konditeremben, ahova járok, csak néhányan edzenek rajtam kívül, és nincs köztük az, akit keresek – mondta el.

Anikónak meglehetősen pontos elképzelése van arról, hogy számára ki a nagy ő. – Nem számít, hogyan néz ki, alacsony vagy magas, nem érdekel a kockahas, olyat keresek, akivel feltétel nélkül szeretjük egymást. Nem vagyok már ­húsz­éves, kinőttem abból, hogy felvágjak egy pasival, a lényeg, hogy legyen laza, férfias és emberi – magyarázta.

Anikó nem csak társat keres a hideg téli estékre, merészebb álma is van. – Harminchét évesen elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne már babázni. Eddig azt mondtam, hogy erre a világra nem szülök, de az utóbbi időben megmoccant bennem valami. Kezd helyrejönni az életem, és rájöttem, eddig kicsit önző voltam.