Miután már a világ legnagyobb olajtermelő országának hercege is a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségekről beszélt, ismét fellángolt a vita, hol rejthet még tartalékokat a Föld. Például a tengerek mélyén.
Amikor a Brazíliában megrendezett októberi konferencián Turki el-Fejszál herceg az alternatív energia-források fontosságáról beszélt, elsősorban a naperőművekre gondolt. Ám bejelentése, miszerint a világ legnagyobb olajtermelő állama húsz éven belül energiaszükségletének harmadát kívánja megújuló módon előállítani, világszerte vitára indította a szakembereket. A ma még extrém elképzelések egyike a tengerek mélyére, az elektromos halak világába vezet el bennünket.
Az tudvalevő, hogy Dél-Amerika, Afrika édesvizeiben, valamint a világ óceánjaiban számos olyan halfaj él, amely képes elektromos kisüléseket létrehozni. Az úgynevezett zsibbasztó rájáknak például a fejük tájékán van „sokkoló” szervük, míg más ráják, kisebb halak és az elektromos angolnák esetében a farkuknál található sajátos áramfejlesztőjük. A kisüléseket nemcsak védekezésre, támadásra használják, hiszen a kisebb jelek – amelyek a környezetről visszaverődnek – a tájékozódást, a társaikkal való kommunikációt, illetve a táplálék becserkészését is szolgálják.
Az elektromos angolna egy-egy kis lemezkéje például alig egy tized volt feszültséget termel, ám egy több méteres állatnak akár hatezer ilyen kis lemezkéje is egymás mellett sorakozhat. Ha ezeknek csak a fele egyszerre működésbe lép, a hal akár 600–800 voltos feszültséget is képes kibocsátani, amely többszöröse a háztartásokban használt 220 voltos feszültségnek.
Világszerte több tudományos kísérletben is mérték az angolnák elektromos erejét: amikor egy csaliként használt mérőműszert a vízbe tartottak, az angolna azonnal rátámadt. Igaz, egy-egy kisülés után, akárcsak a fényképezőgépek vakuinál, jó időnek el kell telnie, míg legközelebb ilyen hatást képes kifejteni az állat.
Ám hogy valóban nem elhanyagolható az energia, ami ilyenkor keletkezik, azt jól mutatja az óceánok világát bemutató budapesti kiállítás is. A Mezőgazdasági Múzeum jelenleg is látható tárlatának egyik makettje egy lakásbelsőt ábrázol, amelyben időről időre felvillannak a lámpák, bemutatva, milyen nagyságú áramot képesek előállítani egyes halak.
A nagy lecke adott a tudósok számára: be kell fogni ezeket az impulzusokat, ráadásul egy-egy lakás vagy ház elektromosságának működtetéséhez elvileg több száz egyedből álló angolnakolóniára volna szükség, így mindig akad majd „feltöltött” állat, amely például a fürdőszobában „felkapcsolja” a villanyt.
