Vitray Tamás: megnevelt a feleségem

Régóta nem vállalt nyilvános szereplést, az idén mégis ön lesz a házigazdája a Pécsi Szilveszteri Nagy Operett és Musical Gálának. Miért pont ezt választotta?

A feleségem és én 1988 óta minden szilvesztert együtt töltünk. Bori persze mindig fellépett, de éjfél előtt hazaért. Pécsről viszont ezt nehezen lehetett volna megoldani, úgyhogy azt mondtam, mit tehetek, megyek vele! (Nevet) Persze a felkérés elhangzott, szóval nem ráerőltettem magamat a rendezőségre. De valóban csodálkozott mindenki, hogy erre igent mondtam.

Kállay Bori a harmadik felesége. Lehet, hogy „nősoviniszta” feltételezés, de nem lehet könnyű természete...

Ha hiszi, ha nem, az eddig együtt töltött 26 év alatt nem veszekedtünk, és tény, hogy ez Bori érdeme. Pedig velem aztán lehetne balhézni, de ő nagyon tud kezelni engem. Amikor „véresre” fordulna a dolog, egyszerűen kinevet. 

Féltékenység sem volt soha önök között? 

Ez egy furcsa dolog, talán inkább Boritól kellene megkérdeznie, mert rosszul hangzik az én számból. De van ebben némi paradoxon, hiszen én nyolcvanéves vagyok, a feleségem pedig szép és nálam jóval fiatalabb nő. Egyébként is ennyi év alatt azért már meg lettem nevelve. Eleinte előfordult, hogy Bori szóvá tette, egészen más hangon szólok a telefonba, ha egy nővel beszélek. Kérdeztem, hogy ez miért baj, ő pedig riposztozott, hogy de ez miért van? Úgyhogy be kellett látnom, jobb, ha vigyázok. 

Váltsunk a szívről az agyra! A Mensa HungarIQa Egyesület tagja. Mennyi az intelligenciahányadosa? 

Száznegyvennyolc és 157, de ne kérdezze, hogy ez a két szám mit jelent, mert fogalmam sincs. Azért csináltam meg, mert volt egy vetélkedőm, ahol a Mensa-teszthez hasonló kérdések voltak. Az volt a célom, hogy ne azt mérjék, ki mit olvasott és jegyzett meg, mert addig, amíg valaki ezt a tudáshalmazt nem tudja kreatívan felhasználni, az nem az intellektusa, inkább a műveltsége vagy az olvasottsága. És akkor megkeresett az egyesület egyik alapító tagja, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kitölteni a tesztet. Mondtam, hogy nincs, de aztán mégis rábeszélt, meg aztán bennem is megvolt a kíváncsiság. Volt 36 kérdésre negyven percem, de mind olyan egyforma volt, hogy egy idő után nagyon ideges lettem, és szóvá is tettem. Mondta a vizsgabiztos, hogy ez is része a feladatnak, hogyan nyomja el magában az ember a feszültséget. De, hogy őszinte legyek, nem nagyon érdekel engem ez az egész, amikor azt olvasom, hogy nyolcéves csodagyerekeknek kétszázas IQ-juk van. Hozzájuk képest én beállhatnék a sarokba, ha akarnék, de nem akarok. 

Három műsort visz a DigiSportnál. Ha kereskedelmi televízióhoz hívnák, mit szólna? 

Voltam hét vagy nyolc hónapig a TV2-nél, miután nyugdíjaztak. Az az idő arra volt jó, hogy lássam, milyen iszonyatos a különbség a kereskedelmi és a „rendes” televíziózás között. Előbbinél egyetlen fő szempont van, a nézettség, a szórakoztatás. Ez nem baj, de tény. Hívtak egy főzős műsorba például. Na most én sok hülyeséget csináltam már az éle­-temben, de van egy pont, ahol képes vagyok megállni. Egyrészt nem tudok főzni, de ez önmagában nem akadály… De az, hogy egy hétig az éjsza-káimat műbeszélgetések, műkacajok, műcsiklandozások és műkaják között töltsem, kizárt. Ráadásul nem nekem való a nagy társaság. Nem vagyok sem vicces, sem szórakoztató, és nem vagyok harsány.