Tovább él a magyar női kézilabda-válogatott norvégfóbiája. Az Eb-elődöntőben egy félidő után összeroppant a csapat, és 30-19-re kikapott. A bronzéremmel vigasztalódhatnak.
Csak az szólt a magyar női kézilabda-válogatott mellett, hogy semmi sem szólt mellette. A nyakatekert megállapítás azonban nagyon is logikus a számok és tények ismeretében.
A lányok öt – tétmeccsen pedig hét – éve képtelenek legyőzni Norvégiát, olyannyira, hogy a legutóbbi, 2007-es magyar siker óta nyolcszor győztek le minket.
S ebben több megalázó vereség is szerepel. Mégis joggal reménykedtünk, hiszen Görbicz Anitáék ezen az Eb-n már nem egyszer bebizonyították, hogy a norvég szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn irányításával a legjobbakkal is felveszik a versenyt.
Sajnos, a legjobbakkal igen, de az olimpiai bajnok norvégokkal nem. Mert csak az első negyedórában volt méltó ellenfele Heidi Lökééknek a magyar válogatott. Utána azonban teljesen szétesett a csapat, önbizalmát vesztette, nyoma sem volt a korábban megcsodált tartásnak, a norvégfóbia mindent elnyomott.
A rideg tények minden leírásnál plasztikusabb képet festenek a találkozóról: az ellenfél 61-szer lőtt kapura, mi 42-szer, ők 7-szer adták el a labdát, mi 23-szor, nekik 10 gyors indításuk volt, nekünk egy sem… Így már érthető a 30-19-es vereség.
Kár, mert 2003 óta nem játszott világverseny döntőjében a magyar válogatott. Így a mai Szerbia elleni meccsen a bronzéremmel vigasztalódhatunk.
