Fél éve nem szexelt a kisebb mellű Molnár Anikó

Molnár Anikó pomázi otthonában lábadozik az ünnepek alatt. Az egykori Nagy Ő ugyanis kisebbre, ötszázról négyszáz köbcentisre cseréltette mellimplantátumát.

– Erre azért volt szükség, mert tizenöt kilót felszedtem az elmúlt két évben, és ha egy nő hízik, elsőként a melle gyarapodik, ez velem sincs másként. Ennek következtében már dupla D kosaras melltartót kellett hordanom, és még az is épphogy jó volt rám. Zavart alvás és munka közben, de nem is tetszett már – mesélte a ValóVilágban megismert egykori modell. – Jogosan szegezik nekem a kérdést, hogy akkor miért nem fogyok le műtét helyett – mesélte Anikó, de rögtön válaszolt is a Borsnak: nemcsak kisebbíttetni kellett a keblét, de fel is kellett varrni.

– A hízástól megnyúlt a bőröm, és megereszkedett a mellem, ami nagyon zavart. Ez csak rosszabb lett volna, ha le is fogyok. Ráadásul a hátproblémám miatt most edzeni sem tudok – tette hozzá.

Anikó nem bízott minden átalakítást az orvosokra, így neki is lesz tennivalója, hogy visszaszerezze régi alakját.

– Zsírleszívásra is készültem, de két nappal a műtét előtt felhívtam az orvosomat, és lemondtam. Egyrészt féltem a műtéti fájdalmaktól, másrészt rájöttem, hogy ha a hasamat megcsináltatom, a fenekem, a combom és minden más ugyanolyan marad. Inkább jövőre ráveszem magam az aktív mozgásra, de egyelőre örülök a kisebb mellemnek.

Az új külső nem csak Anikó önértékelését javítja, talán ahhoz is hozzásegíti, hogy végre társat találjon magának. Torkig van ugyanis az egyedülléttel.

– Fél éve volt utoljára kapcsolatom, de nem tartom említésre méltónak, mert elég csúnyán váltunk el. Évekkel ezelőtt voltam utoljára szerelmes, és már nagyon hiányzik ez az érzés. Nem járok el bulizni, nem keresek egyéjszakás kalandokat, sőt, 37 éves fejjel ez már szóba se jöhet. Nem a szex hiányzik, hanem hogy szeressek és szeretve legyek – fogalmazott.

Anikó nagyon várja az új évet, mert úgy érzi, csupa jó dolog vár rá, és tervei is akadnak bőven.

– Az ünnepekre nem vállaltam munkát, mert tudtam, hogy lábadozni fogok. Számomra nem különleges ez az időszak, mert az év minden napján imádom az édesanyámat és a szeretteimet. Inkább félek a karácsonytól, mert rám ül az a tudat, hogy nincs párom, nem tudok kihez hozzábújni. Ezért is időzítettem így az operációt, hogy ne búslakodjak, hanem a gyógyulással foglalkozzam.