Halálos ítéletüket írják alá az első Marsra lépők

 „Egy kicsit szédülök, szokatlan még a gravitáció” – ezek voltak Charles Simonyi első szavai, miután 2007 áprilisában a Szojuz TMA–9 sikeresen landolt Kazahsztánban. A magyar származású milliárdosnak szerencséje volt: nem érte utol az űrhajósok tengeribetegsége, amely ideig-óráig csaknem minden asztronautát legyengít. Ilyenkor az intenzív émelygés, az ismétlődő hányások, az erős verítékezés, a szapora szívverés hosszabb-rövidebb időre munkaképtelenné teszi a fönt tartózkodókat.

Érdekesség, hogy a Földön szimulálhatatlan az az állapot, aminek következtében rosszul lesznek az asztronauták. Legtöbbjüknél azonban egy-két nap után enyhülnek a panaszok, és mint ahogyan a tengerészek a tenger hullámaihoz, úgy az ő szervezetük is hozzászokik a különleges körülményekhez. Ám egyesek sajnos időről időre visszaesnek.

Prüszkölő asztronauták

Ahogyan egyre inkább hosszabbodtak az expedíciók, úgy jelentkeztek újabb veszélyek. A csontok és a fogak ásványianyag-tartalma például a ­vi­lág­űr­ben tartózkodás során jelentősen csökken, az esetleges hányás, illetve a fokozott ­vi­ze­let­ürí­tés során ugyanis nagy mennyiségű kalcium távozik a szervezetből. Ennek pótlása tablettákkal vagy egyéb módon feltétlenül szükséges.

A hosszan tartó súlytalanság legveszélyesebb következménye a test vérszállító rendszerének megváltozása. A felsőtestben viszonylagos bőség, a test alsó felében pedig pangás alakul ki, erre az idegrendszer fokozott vizeletürítést parancsol, így vészesen lecsökkenhet a szervezetben a kalcium, a kálium és a nátrium mennyisége. 

Érdekesség, hogy a legalább egy hónapos űrutazások során igen gyakoriak a légúti megbetegedések, ezt nevezik súlytalansági náthának, amely orrfolyással, torokfájással, tüsszögéssel jár. Az orvosok szerint vagy a megváltozott levegő-összetétel a kiváltó ok, vagy pedig az „itthonról” felvitt kórokozók számára a hideg és száraz környezet ideális a szaporodáshoz.

Kozmikus agykárosodás

A legnagyobb veszélyt – későbbi súlyos megbetegedések legfőbb forrásaként – a kozmikus sugárzás jelenti. A teljes védettséghez több centiméter vastagságú ólompáncéllal kellene bevonni az űrhajókat – ám ez a súlyterhelés miatt lehetetlen. Az űrhajósok sugárterhelését egy magyar fejlesztésű műszerrel, a Pillével követik nyomon.

A tudósok szerint a káros kozmikus sugarak rendkívüli módon károsíthatják az agyat, nagy valószínűséggel az Alzheimer-kórhoz hasonló tünetek lépnének fel egy több éven át tartó űrutazás során. Mindezt a közelmúltban földi egérkísérletekkel bizonyították rochesteri kutatók. A vasatommagokkal történô besugárzásnak kitett ­kis­emlősök utólagos vizsgálata egyértelműen kimutatta, hogy az egerek agyában megjelentek az emberek esetén beszédzavarral és emlékezetkieséssel járó Alzheimer-kórt jelző béta-amiloid plakkok is.

Bolygóközi utazás

Tekintettel a jelenlegi kutatási eredményekre, valamint a számtalan, ma még felderítetlen veszélyre, egyre valószínűbb, hogy a 2030 és 2040 közé tervezett első marsi ex­pedí­cióra „jó karban lévő” hatvanon felülieket küldenek majd, akik tisztában vannak azzal, hogy onnan már nem jönnek vissza.

Egyrészt mert a visszaút négyszer annyiba kerülne, mint a feljuttatás, másrészt pedig minden bizonnyal gyógyíthatatlan betegségek is fenyegetik majd őket – elsősorban a kozmikus sugárzás miatt. A galaktikus kozmikus ­sugárzás nagy tömegű, nagy energiával rendelkező, feltehetően egykori távoli szupernóva-robbanások során felgyorsított részecskéi ellen ugyanis mai ismereteink szerint szinte lehetetlen védekezni.

Kibírja-e az ember az űrutazást? Túléli-e egyáltalán a rakétaindítás alatti terhelést? Tud-e nyelni, enni, inni, mozogni a súlytalanságban? Nem okoz-e bénulást vagy végzetes idegrendszeri elváltozást a súlytalanság? Ma már sok mindenre tudjuk a választ, ám az ember űrbe küldése előtt rengeteg volt a bizonytalanság. Jelenleg a legnagyobb kérdés, milyen hatással lesz az emberi szervezetre az akár ­több­éves űrutazás – és az élet egy idegen bolygón.