A statisztikák azt mutatják, hogy a férfiasság manapság nagy kincs. Ezért érdemes egy kicsit előrelátóbban hozzáállni addig, amíg még nem késő.
Magyarországon ötvenéves korára sajnos már minden második úrnak csak nehezen elérhető, vagy teljesen megoldhatatlan keményen helytállnia a hétköznapokban. Nem véletlenül látni mindenhol a rengeteg szomorú és mogorva családanyát.
Az impotencia alapvetően az ér- és az ideg-, valamint a hormonrendszerrel függ össze (kisebb mértékben lelki okokkal is). Ezért az olyan gyógyszerek, melyek bármilyen módon a szív- és érrendszerre, az idegrendszerre vagy a hormonrendszerre hatnak, alapvetően befolyásolják szexuális aktivitást. A szívgyógyszerek, értágítók, vérhígítók, vérnyomáscsökkentők, nyugtatók, altatók, depresszióellenes készítmények például alapvetően ilyenek.
Ugyanígy a hormongyógyszerek alkalmazása is hosszabb távon – nőknél még inkább – beláthatatlanul tönkreteheti az örömteli szexualitás lehetőségeit, teljesítőképességünket, vágyunkat, és magát az élmény minőségét is. A fogamzásgátlók, fogamzásserkentők, szteroidok, de még a pajzsmirigygyógyszerek is ide sorolhatóak, nem beszélve arról, hogy ezek a legalattomosabbak, évek telhetnek el a szedésükkel, vagy szedésük után, ezért gyakran nem is gondolnánk, hogy miattuk jelent meg a komolyabb probléma.
Egyes anyagcsere-folyamatok lassulása direkt módon vágy- és képességcsökkenéssel járhat, főleg akkor, ha a „zsír vagy cukor” gyógyszer kedvezőtlen mellékhatása a levertség és a kedélyromlás is.
