Vesztébe fejlődik az emberiség – kongatják a vészharangot a szakemberek, de hiába. Pedig nem is hinnék, mi mindenről maradnak le déd- és ükunokáink. Lesznek gyümölcsök, amelyeket sosem kóstolhatnak, vidékek, amelyeket sosem láthatnak, vizek, amelyekben sosem mártózhatnak meg, illatok, amelyeket soha sem szippanthatnak be – miattunk. 1. rész.
Sötét jövő Félelmetes, de igaz: a Föld élővilágának több mint egynegyede pusztult ki az elmúlt negyven esztendôben. A szárazföldi fajok populációjának huszonöt, a tengeri állatokénak huszonnyolc, az édesvíziekének pedig huszonkilenc százaléka tűnt el.
A tengeri fajok esetében tíz év alatt, 1995 és 2005 között zajlott le a drasztikus csökkenés. Az óceáni madarak állománya a kilencvenes évek közepe óta harminc százalékkal fogyatkozott meg. De drasztikusan „fogy” a természet is.
Most egyél banánt!
Tíz éven belül eltűnhet a Föld színéről napjaink egyik legkedveltebb gyümölcse, a banán, mivel az emberi beavatkozás következtében máris elvesztette genetikai sokszínűségét.
A hatvanas években már majdnem bekövetkezett a tragédia: az akkor termesztett Gros Michel banánfajtát egy gombafertőzés elpusztította. Akkor áttértek a Cavendish fajta termesztésére, ez az a banán, amit ma az egész világon fogyaszthatunk.
A baj az, hogy a banánnövények genetikailag szinte teljesen azonosak, így könnyen megbetegednek, mert védtelenek a kórokozókkal szemben. Néhány éve a Cavendish fajtát is tizedeli a gombafertőzés...
Víz alatti városok
Egyike a végveszélyben lévő helyeknek a szerelmesek és a lagúnák itáliai városa, Velence. Évente mintegy 15 millió turista látogat el Velencébe. A Szent Márk tér és a székesegyház, a tenger felé nyitott Piazetta, a Dózse-palota, a Sóhajok hídja, a Libreria és Olaszország ékszerdobozának számos látnivalója azonban különös veszélynek van kitéve: a részben cölöpökre épült város folyamatosan süllyed.
Ez többek között a talajvíz éveken át tartó kiszivattyúzásának, továbbá annak köszönhető, hogy az Adriai-tenger vízszintje a globális felmelegedés miatt folyamatosan emelkedik. De Velencét nemcsak a tenger fenyegeti, az eliszaposodás ugyanis legalább akkora problémát okoz a város vezetőségének, mint az, hogy a magas vízszint miatt az alacsonyan fekvő utcákat, tereket egy évben több tucatszor is elönti a víz.
A város megmentését jelenleg egy kísérleti elektromechanikus zsiliprendszertől várják, ami tavaly készült el. Velencénél sokkal drasztikusabb helyzetben van Mexikóváros, amelynek egyes negyedei akár harminc centit is süllyedhetnek egy év alatt. A várost – aminek elődjét még az aztékok hozták létre egy vulkáni krátertóban, a Texcoco-tóban lévő szigeten – ugyanis rendkívül ingoványos talajra építették.
Mexikóváros mára elérte a húszmilliós lélekszámot, a vízfogyasztás drasztikus növekedése viszont drámai geológiai folyamatokat indított el: a víztartó kőzetek egyszerűen összeroppannak a felhőkarcolók súlya alatt. A meggondolatlan vízkiemelés következtében Mexikóváros egyes területei az elmúlt száz évben tíz méterrel is süllyedtek.
Gáz visz a tenger alá
Tipikus példája az emberi természet felelőtlenségének a Hollandia északi részén található Groningen tartomány, illetve azonos nevű székhelye, az ország harmadik legnagyobb egyetemi központja.
Az egyetem területe is izgalmas látnivaló, éppúgy, mint a gázművek épülete. Nos, ez lehet a város veszte is. Nem az épület, hanem a gáz. Bár az országot magas gátak védik a tengervíz betörése ellen, északkeleti része, ezen belül Groningen drámai mértékben süllyed a gázkitermelés következtében. Európa egyik legnagyobb gázlelőhelye található ugyanis ezen a vidéken, ahonnan már 1959 óta pumpálják ki a földgázt.
A kőzetek kiürült pórusai nem bírják a talaj terhelését, s a hetvenes évek óta a talaj szintje mintegy harminc centit süllyedt, ami a tudósok szerint az évszázad közepére már egy méterre is nőhet.
