A tragikusan fiatalon elhunyt Cipő csaknem háromszáz dalban mondta el érzéseit, gondolatait, de életét alig ismerjük. Imádta a színpadot, míg magánemberként magába zártan élt. Sorozatunk első része a művésszé válásáról szól.
Bódi László 1965. május 3-án, az akkor még szovjet fennhatóságú Ungváron született, ahonnan családja egy évvel később költözött át Kisvárdára. Felső tagozatos, amikor első verseit, dalszövegeit írja. Középiskolásként alakítja meg a Cipőfűző együttest, amelynek ötlete egy Beatles-dal hallgatása közben fogant meg. A nyolcvanas évek legelején járunk, dúl a „gulyáskommunizmus”, a fiúk – szülői segítséggel – csak a legegyszerűbb hangszereket tudják beszerezni.
Ám az akkor Elek becenévre hallgató Cipő a keletnémet Vermona zongorájára nagyzolásból nagy YAMAHA feliratot ragaszt. – A sikert csak azok nem tudják elviselni, akik nem érdemlik meg vagy nem készek rá. Én már tizennégy évesen is tudtam, dalszövegíró akarok lenni. És persze sikeres – emlékezett vissza azokra az időkre.
„A Cipőfűző nem lett széles körben ismert zenekar, soha nem készített lemezt, de az a hat év, amíg együtt játszottak, Kisvárdán legendává avatta őket” – írja blogbejegyzésében Zajácz D. Zoltán újságíró. Az egykori bandatag hozzáteszi: öt kisvárdai fiú valami fontosat szeretett volna elmondani a világról. A Cipőfűző frontembere, mozgatója, éltetője egy „Bódi Laci nevű furcsa, hallgatag fiú” volt. És mégis: az akkor készült fotók többségén Cipő a kép szélére húzódva látszik.
Dalainak későbbi stílusa már ekkor megmutatkozott, sok Republic-szám szövege részben vagy egészben ekkor íródott vagy a kamaszkori emlékekre épül. Ugyancsak Zajácz bejegyzéséből tudjuk, hogy Cipő ekkortájt egy NDK-s lányba volt szerelmes, ennek a „lamúrnak” állított emléket az első Republic-lemezen is szereplő két sor: „Megérkezett egy régen várt üzenet / Ki lehet? / Andrea Battcher Budapestre / Fékezett”
Cipő zongorázni tanult, később évekig járt a jazzkonzervatórium előkészítőjére; barátai szerint „mindig a zongora fölé hajolt”. Dalszövegeit elküldte a Sárvári Diákírók Körének, amelynek vezetői a reményteljesnek ítélt fiút elhívták egy táborozásra. Egy este itt lépett fel Bródy János, hallotta Cipőt énekelni és zongorázni – azonnal érezte, hogy átütő tehetséggel van dolga. Így kezdődött a zenészbarátságuk: Bródy nem sokkal később fellépni hívta; csaknem három évtized múltán pedig a Sziget Fesztiválon, a Magyar dal napján, amikor Cipő a több tízezres tömeg elé lépett, Bródy adta a kíséretet.
Semmi kétség, szellemiségét, zeneiségét tekintve a kamaszkori Cipőfűző zenekarból nőtt ki a későbbi Republic, amelyet a kilencvenes évek Illés együttesének is neveztek.
(Folytatjuk)
