Sosem volt babonás ember Bukodi László. A szirmabesenyői férfi azonban most már félve megy a Sajó partjára. Múlt héten ő találta meg a folyóba fulladt diáklány, Sz. Andrea holttestét, tíz éve pedig a megáradt vízben keresték albérlői nyomtalanul eltűnt kisfiát, Juhász Dávidot.
Különös haláleseteket és egy tizenhét hónapos baba rejtélyes eltűnését kötik a szirmabesenyőiek a nagyközség szélén csordogáló Sajóhoz.
– Sok dolgot magával sodor a folyó, hol egy felpuffadt disznót, hol egy bárányt, hol egy babakocsit. A múlt héten távcsővel kémleltem a vizet, és egy pár tornacipőre lettem figyelmes – magyarázta Bukodi László, aki jobban szemügyre véve a látómezejébe került tárgyat, rájött, hogy egy holttest lebeg a vízben. – Az eltűnt diáklányt találtam meg. Sokfélét beszélnek az emberek, van, aki gyilkosságról suttog.
László úgy érzi: vonzza a bajt. 2003. szeptember 5-én a folyó melletti Sajó utcából eltűnt egy tizenhét hónapos kisfiú. Dávidka szülei tőle bérelték a házat, aminek a teraszáról nyoma veszett a kicsinek. Napokig keresték, a búvárok átvizsgálták a Sajó medrét is, de azóta sem került elő. A rendőrség többször hazugságvizsgálóra is kapcsolta a gyermek édesanyját, ám végül senkit sem gyanúsítottak meg.
– Hát igen, ez is egy nagy rejtély, amire talán sohasem kapunk választ – morfondírozott Bukodi László. – A szülők az albérlőim voltak, két-három alkalommal láttam a kisbabát. Súlyosan beteg, vízfejjel született gyermek volt. Az édesapja nem sokkal az eltűnése után elköltözött az asszonytól, a nő pedig összeállt egy másik férfival.
Egyszer épp a bérleti díjért mentem hozzájuk, az ajtót tárva-nyitva találtam. Se szó, se beszéd elköltöztek, azóta se tudok róluk. Sok titkot rejt a Sajó, talán Dávidka is a folyóban végezhette. Az igazság aligha derül már ki – tette hozzá László.
A Sajó négy éve egy férfit nyelt el. Fát vágni indult a partra, de már csak holtan került elő.
