Mindannyian kényszerültünk már orvosnak, nővérkének hálálkodni, amit a magunk módján oldottunk meg. De hogy egyesek miféle csecsebecsével képesek kedveskedni, azt legtöbben el sem tudnánk képzelni. A nővérkék elárulták a Borsnak.
Kínos Az egészségügyi dolgozók pluszbevételein évek óta csámcsog a sajtó, hisz vannak olyanok, akik valóban hippokratészi esküjüket megszegve kérik meg a gyógyítás árát. Tekintsünk most el ettől, és pillantsunk át a másik oldalra. A Bors kíváncsi volt a dolgozók nem pénzbeni juttatásaira, és megdöbbentő információk birtokába jutottunk. A betegek és hozzátartozóik nemegyszer hozzák kényelmetlen helyzetbe az egészségügyiseket, főleg az ápolónőket.
Akciós maradék
A legmenőbb hálaajándék tagadhatatlanul a bonbon, annak is a no name változata, de hogy pikánsabb legyen a helyzet, azok számtalanszor már lejárt szavatossággal kerülnek a célszemélyhez.
Gyakorlatilag nem volt olyan nővérke, aki hasonló sztorit ne tudott volna megosztani velünk, így az sem meglepő, hogy ők ezen már csak mosolyognak, de amikor az édességet felbontva azt tapasztalják, hogy azt már bizony valaki megcsócsálta, akkor elszáll a jókedvük. Pedig ez csak a kezdet. Az utóbbi időben mintha kifejezetten sportot űznének a betegek abból, hogy maradékokkal traktálják a személyzetet.
Gordos Anett négy éve ápolónő egy belgyógyászati osztályon. Sokat látott és hallott, de a minap vele történtek őt magát is meglepték.
– A távozó betegem egy elegáns díszszatyrot nyomott a kezembe, amin üdvözlőkártya is volt: „köszönöm az ápolást”. Hozzáteszem, jó kapcsolatom volt vele, kedveltük egymást és többször kérdezte, szolgálatban leszek-e aznap, amikor hazamegy – mesélte Anett, akinek hamar az arcára fagyott a mosoly. – A szatyorban az illető úr hűtőből kiselejtezett maradékai voltak. Kaptam fél üveg üdítőt, a reggeliből meghagyott joghurtokat, megkezdett doboz epret, miegymást. Inkább ne adott volna semmit!
Halottól semmit
Anett betege valószínűleg csak praktikus volt, megköszönte ápolását és a maradékait sem kellett kidobnia. Ennél sokkal bizarrabb helyzetbe keveredett Kádár Mónika ápolónő, aki egy vidéki kórház sebészeti osztályán dolgozik.
– Megérkeztek az elhunyt hozzátartozó rokonai, és a hölgy, miután átvette a leltárt, megköszönte az ellátást. Őszintének tűnt. Azt mondta, szeretné megköszönni a kedvességemet, és válasszak nyugodtan az elhunyt néni holmijaiból. Köpni-nyelni nem tudtam.
Fogyjon le, kedves!
Szabó Brigitta gyerekkora óta pajzsmirigybeteg, ami a súlyán is nyomot hagyott. Betegsége ellenére gyógytornász lett, amit lelkiismeretesen végez, talán épp ezért sírta el magát, amikor egy öltönyös páciensétől szalaggal átkötött folpackot kapott. A tapintatlan úr a fogyókúrára célzott. De bukkantunk ennél kellemetlenebb ajándékokra is.
Hamis koncertjegy
A kezdő nővérke boldogan vette át betegétől az Omega50 nagykoncertre szóló jegyeket. A borítékba csak belekukkantott, de nem nézte meg alaposabban. Csupán a koncert napján, a biztonsági kapunál vette ki a borítékból, egyenesen a beléptető ember kezébe adva, aki közölte vele és férjével, hogy hamis jeggyel próbálkozzanak máshol. S valóban… A jegyük egy silány fénymásolat volt, amit ráragasztottak egy vékonyabb kartonra és a hátoldalán ez díszelgett: jó mulatást!
A teljesség igénye nélkül, az alábbi tárgyak paraszolvencia címszó alatt mind-mind landoltak már nővéreknél és orvosoknál: narancsbőr elleni krém, koromfeketére égetett fakanálszett, másnak dedikált használt könyvek és alsóneműk, kiselejtezett ruhadarabok, szaloncukor húsvétkor, illetve húsvéti csokitojás pünkösdkor, bor koszos kannában…
Nővérkéink azt mondják, az egyszerű, őszinte köszönömnél nincs jobb és hálásabb ajándék…
