Abszurdum! – mondta visszatérően önvallomása felolvasása közben a Prisztás-gyilkosság tárgyalásán Portik Tamás, akit három védő is képvisel. Egyikük kérte, hogy kétóránként rendeljen el szünetet a bíró, mert Portik beteg.
Hihetetlen biztonsági intézkedések mellett indult tegnap reggel a Prisztás-gyilkosság tárgyalása. Az ügy fővádlottja Portik Tamás, aki a vád szerint egy ingatlanvita miatt testőrével, H. Istvánnal (Hatyival) kivégeztette az éjszakában jól ismert Prisztás Józsefet.
Amikor az ügyész belefogott a vádirat ismertetésébe, Portik – aki az őt ismerők szerint megtört az előzetesben töltött tíz hónap alatt – hátranézett a hallgatóságra. Volt, akinek fejbiccentéssel köszönt, egy fiatal nőre rámosolygott. A szünetekben pedig – miközben elvezették – néhány szót szólt is hű barátaihoz. Portik higgadtnak tűnt. Vallomást nem kívánt tenni, de írt néhány sort, amit felolvashatott. Szavai nemegyszer indulatot, a tónus azonban, ahogyan beszélt, fegyelmezettséget mutattak. Tagadta a vádirat minden pontját, még azt is, hogy intézetben nevelkedett.
– Nem vagyok bűnös. Büntetlen vagyok. Soha nem voltam a bűnözői élet vezető alakja. Napi politikai csatározások eszköze lettem, és mindenféle politikai koncepció érdekében el kell tűrnöm, hogy a nevemet, a családomat tönkretegyék. A mai napig nyomás alatt tart a nyomozó hatóság. Rendszeresen keresnek fel különböző hivatalos személyek, hogy tegyek vallomást – mondta Portik, majd később a Prisztással való ingatlanvitára utalva így folytatta.
– Az én javamra soha semmilyen jogot semmilyen ingatlanra nem jegyeztek be. Soha nem ismertem Prisztás József sértettet, ezért vele vitám nem lehetett. Megvizsgálta azt valaki, hogy ki az, aki anyagilag jól járt Prisztás József halálával? Nekem egy forint hasznom nem volt belőle. Prisztás vagyonának 99 százalékát M. Judit, az élettársa örökölte.
Utóbb a tárgyalás során a vallomásokból kiderült, hogy Prisztás élettársa később annak a H. Istvánnak lett a barátnője, akit elsőként hívott fel az ügy harmadrendű vádlottja, F. Ferenc a gyilkosság után. F. Ferenc sem tett vallomást.
A bírónő felolvasta nyomozati vallomásait. Ezekből kiderült: az ügy elején terhelő vallomást tett Portikra azt állítva, hogy a merénylet előtt megmutatta a férfinak, hol van az iroda, ahová Prisztással megy majd. Portik adott neki egy telefont, ezen hívta, amikor biztossá vált, hogy pontosan hova mennek Prisztással. Később F. Ferenc visszavonta az összes nyomozati vallomását, azt állítva: a rendőrök azt mondták neki, ha nem vall Portik ellen, soha nem láthatja majd a családját.
F. Ferenc a gyilkosság után megsemmisítette telefonja SIM-kártyáját. A férfi egyébként a nyolcvanas években Sándorházán együtt raboskodott az ügy koronatanújával, a kecskeméti maffiaperben 12 évre ítélt Radnai Lászlóval. Lapzártánk idején egy védett tanút hallgattak meg, aki egy másik teremben ült, arcát és hangját elváltoztatták, így tett terhelő vallomást Portikra.
Védett tanúk
A vádirat szerint Prisztás Józsefet Portik egy ingatlanvita miatt ölette meg testőrével, H. Istvánnal. Utóbbi egy lövéssel lőtte fejbe 1996. november 1-jén a III. kerületi Ladik utcában a férfit. Őt emberöléssel, a Prisztást a helyszínre csaló F. Ferencet bűnsegédi magatartással vádolják. Az ügyben két védett és négy különösen védett tanút is meghallgat a bíróság.
Fiatal bírónő a tanácselnök
Hajba Krisztina tanácsvezető bíró másfél éve tárgyalt először emberölési ügyet. „Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy dr. Hajba Krisztina bíró 2011 novemberétől kirendeléssel elsőfokú törvényszéki büntetőügyeket tárgyalt, melyek között több komoly tárgyi súlyú – köztük minősített emberölés vádja miatti – többvádlottas büntetőügy volt” - válaszolta a Bors kérdésére Póta Péter, a Fővárosi Törvényszék szóvivője.
Letakart fejjel vittek Portikhoz
– Engem is csuklyában vittek egy Buda környéki házba 2002-ben, pontosabban egy kabáttal takarták le a fejemet – nyilatkozta lapunknak Riskó Judit, Portik volt élettársának, Halmos-Riskó Almának az édesanyja azután, hogy korábban az egyik védett tanú arról beszélt, őt csuklyában vitték Portik Tamáshoz bujkálása alatt.
– Az egyik unokám rosszul volt, sérvvel kellett megoperálni, ezért kellett a segítségem. Motorral jött értem egy férfi. Összevissza vitt a városban. Amikor egy helyen letett, egy hajléktalan nő jött oda hozzám. Később ismertem fel benne a lányomat, álruhában. Ő vitt el autóval abba a házba, ahol bujkáltak, és letakarta az arcomat, hogy ne tudjam azonosítani a helyet. Én pedig a körülmények ellenére örültem, hogy segíteni tudok a gyerekemnek és az unokámnak. Nekem akkor ez volt a legfontosabb.
