A sós ropogtatnivalók etetik magukat. Gyakran érezzük úgy, hogy csak egy kis chipset ettünk, miközben a nassolással egész napi só- és zsírszükségletünket teljesítettük.
A chipsek és snackek alapanyaga a burgonya és pálmaolaj, illetve a búzaliszt és a növényi olajok. Szeretjük a sós ízeket, ezért a gyártók bőven sózzák őket.
Tízféle sós apróságot tettünk nagyító alá, és ez bizony szó szerint igaz, mert a Maretti paradicsomos-olívás pirított kenyérkarikájának feliratát másként képtelenség elolvasni.
A magát újrapapírnak álcázó, műanyagfogású csomagoláson savak, kivonatok, sűrítőanyagok, aromák, lisztkezelő anyagok, emulgeáló szerek garmadája áll. A Bake Rolls zacskójára nem írták rá energia-, zsír-, só-, szénhidrát- és élelmiszerrost tartalmát. A Rolli nevű ropogós kenyérkarika zacskóján is csupán a hétféle összetevőt sorolják fel. Mindkét gyártó homályban hagyja nyilván nem jelentéktelen kalóriatartalmukat.
A Chio, a Chips, Stickletti és Crackings gyártója precízen tájékoztat az összetevőkről, kalóriákról. Így aztán tudjuk, hogy a chips 100 grammjából 23 gramm a zsír, pedig már 20 gramm is sok 100 gramm termékre vetítve. A Crackings szintén attól olyan jó puha, hogy sok benne a zsír, és a Gold Fischli is a zsiradéktól csúszik jól.
A gyártók a gyerekek nyelvén is remekül beszélnek, például a Pombär a kalóriadús macikon kívül cipőfűző-rendezőket rejt zacskóiba. A következő ajándékhoz újabb zacskó macit kell vásárolniuk a szülőknek, a gyerekek így esznek egyre többet a rágcsából.
Pedig ezek a ropogtatnivalók sósak, zsírosak, kalóriadúsak, és drágák. De tapasztalhattuk, nem az árukkal van a legnagyobb gond.
