Tizenöt évvel a médiacézár Fenyő János megölése után sincs ítélet a merénylet ügyében. De lehet, hiszen kedden kezdôdik a bérgyilkossággal vádolt Jozef Rohác pere. A Bors a gyilkosság hátterét vizsgálta.
„Mindig vezéregyéniség voltam, annak minden hátrányával és előnyével együtt. Mindig úgy éreztem, hogy én vagyok a nyerő, mert én értékeltem, hogy sok pénzt keresek, a fotóimmal tele vannak az újságok, a plakátok, a prospektusok. Mindig jobb autókkal járok, mint ők (más fotósok, a kollégái –a szerk.), jobb nőkkel járok, mint ők, méghozzá sokkal.”
Fenyő János nyilatkozott így nem sokkal halála előtt a kevés vele készült interjú egyikében. Az idézet Kormos Valéria Kiiktatás című könyvében is szerepel. A szerző a Nők Lapja főmunkatársaként alaposan megismer-te Fenyő János munkáltatói módszereit.
Később a Magyar Nemzet újságírójaként leleplező riportsorozatot készített Fenyő Jánosról illetve az általa vezetett Vico-birodalomról. Egyszer a médiacézár azt mondta az újságírónő egykori főnökének, hogy 20 ezer forintért eltörik bárkinek a kezét.
– Minden, amiről írtam, közügy volt. Azt gondoltam, ha nem írja meg senki, az én kötelességem feltárni, hogy milyen módszerekkel tudott teret, hatalmat nyerni Fenyő János, illetve a Vico – emlékszik Kormos Valéria. – De azért volt bennem egy egészséges óvatosság. Több interjút végül nem írtam meg.
A Fenyő János nevével fémjelzett Vico-birodalom alaptőkéje 1989-ben 1 millió forint volt, 3 évvel később pedig 1 milliárd 599 mil-lió volt a törzstőkéje. A cég tulajdonában volt többek között a Nők Lapja, a Népszava, a Vasárnapi Hírek, de olyan mamutcégek is, mint a Fotex, az Ajka Kristály vagy a Keravill.
A Vico a legtöbb pénzt a filmforgalmazással kereste. Akkor, amikor éppen csak megjelentek az elérhető árú videomagnók a piacon, elsőként hozott létre videotékaláncot az országban. Utóbb kiderült: a filmforgalmazásból szerzett hatalmas vagyont a sokszor engedély nélkül – magyar hangalámondással – terjesztett amerikai sikerfilmek alapozták meg.
– Igen, találkoztunk egyszer Fenyő Jánossal, miután megjelentek a róla szóló cikkek – válaszolta kérdésünkre Kormos Valéria. – Egy bálon beszélgettem régi kolléganőimmel a Nők Lapjától. Fenyőnek háttal álltam. Ő odajött, épp át akart volna ölelni, mint a nyáját, amikor megfordultam. Abban a pillanatban, hogy rájött, én vagyok az, 180 fokos fordulatot vett, és szó nélkül elment.
A médiacézár előszeretettel pereskedett. Ha valaki az ellenségévé vált, újságírókat bízott meg azzal, hogy kutassanak ki bármilyen kompromittáló információt az illetőről. A rendőröknek sokáig meggyőződésük volt, hogy a gyilkosság felbujtóját azok között kell keresni, akiket a lapjain keresztül megpróbált lejáratni a milliárdos.
folytatjuk
