Meghalt egy fiatal lány. A halál amúgy is nehezen feldolgozható, de ha ennyire értelmetlen, akkor különösen.
Miközben valamelyik nap azért fenyegettek 150 ezer forintos büntetéssel egy 18 éves fiút, mert a kerékpárjával egy kikerülhetetlen kátyúba hajtva elesett, a mostani áldozatot már megbüntetni sem tudja a rendőrség.
A kátyú miatt a biciklijével felbukó 21 éves lányt ugyanis halálra gázolta egy arra haladó autó. Feldolgozhatatlan tragédia.
Az ország pedig tele van kátyúkkal. Mi belehajtunk, aztán vagy megbüntetnek minket, vagy rosszabb esetben belehalunk. Pedig lenne megoldás. Kézenfekvő és logikus. Be kellene tömni őket! De nem tömik. Vagy azért, mert túl hideg van, vagy azért, mert túl meleg, vagy éppen az a kifogás, hogy nincs rá pénz. Pedig van. Ha valaki, valahol eldönti, hogy kell a pénz, akkor megnyílnak a csapok. Kellenek a stadionok? Persze. Bár ha valamelyik nem épül fel, senki sem hal bele. A kátyúk miatt viszont most éppen meghalt egy lány. Tele volt tervekkel, reménnyel, életörömmel. Egy rohadt kátyú miatt minden odaveszett.
Kérdem én: mi lenne, ha nem csak azt fenyegetnék börtönbüntetéssel, aki tűzifát csen az erdőből? Mi lenne, ha nem csak a hatszáz forintos paplant lopó hajléktalant ültetnék le tizenegy évre? Mi lenne, ha azt is börtönbe csuknák, aki felelős azért, hogy nincs pénz az utakra? Mi történne, ha azt is nyakon csípnék, aki miatt pocsék minőségű burkolat kerül az utakra?
Ha így történne, nem lenne ennyi kitört autókerék, ennyi stressz az utakon, ennyi életveszélyes helyzet. És még ma is élhetne egy 21 éves, mosolygós, szőke lány.
Mindenki, aki lelkiismeret-furdalást érez, gyújtson egy gyertyát érte!
