Az a bajuk az embereknek, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak a valósághoz, a realitáshoz, és közben képtelenek elfogadni, hogy nem tudják azt irányítani. Pedig nagyon sokan szeretnék.
De sajnos a világ nem így működik. Mindig is voltak megmagyarázhatatlan dolgok, amiket hol ésszerű, hol erőszakos eszközökkel próbáltak bizonyítani. Ma sincs ez másképp, és közben mi történik?
Országok népei irtják egymást bombákkal, mert más Istenben hisznek. Megbillogozzák és kirekesztik azokat, akik más ételt esznek. Ostobának és hóbortosnak gondolnak bárkit, aki hisz abban, hogy van élet a Földön kívül is. S akkor ott vannak azok, akiket csalónak mondanak, mert állításuk szerint olyan lényekkel találkoztak, amelyekkel soha senki más: a fanyűvőkkel.
Manapság – az internetnek hála – térdig gázolhatunk az ilyen-olyan rejtélyes lényekről szóló történetekben a loch ness-i szörnytől a sasquatch-on keresztül egészen a chupacabráig. Körülbelül ugyanennyire – ha nem többre – tehető az ezen lények létezését cáfoló tényfeltáró riport. Ki ennek hisz, ki annak. Annyiban más a fanyűvő esete a többihez képest, hogy ez a miénk, itt történik velünk, és honfitársaink azok, akik találkoztak vele!
Miért ne létezhetne egy ilyen rejtélyes langaléta a riolittufák és kőbányák elhagyatott zegzugaiban? Azért, mert a józan ész az ellenkezőjét diktálja? Ugyan, kérem! Ha minden magyar a józan eszére hallgatna, akkor már rég felkeltek volna a foteljukból, elüldözték volna az összes politikust a parlamentből, és kinevezték volna Magyarország vezetőjének I. Fanyűvő Nándort. S akkor talán végre észrevennék, hogy az élet nemcsak a saját, hanem a mások igazságairól is szól.
(Cikkünket itt olvashatja)
