Hiába söpörték ügyüket szőnyeg alá, a gyászoló hozzátartozók nem adták fel a harcot. A tavaly januárban bántalmazás után elhunyt ifjabb Bán István szülei két tettest nevesítettek, és bizonyítékaikkal elérték, hogy a bíróság beidézze a fiuk feltételezett támadóit.
A Bors cikksorozatban számolt be Bán István és felesége kálváriájáról. Fiuk 2012. január 22-én a 25. születésnapját ünnepelte, amikor egy szórakozóhely előtt egy társaság megtámadta őt. A dulakodás közben a fiatalember elesett és a járdaszegélybe verte a fejét.
Nyolc nappal később István elhunyt, a rendőrségi vizsgálat azonban nem tudta megállapítani, hogy Bán István kitől szenvedte el az ütést, és hogy elesése egyáltalán külső behatásra következett-e be. A nyomozást így lezárták.
A szülők azonban pótmagánváddal éltek, s a bíróság megalapozottnak látja, hogy tárgyalja ügyüket. Idősebb Bán Istvánt kérdeztük.
Elégtételt jelent, hogy a bíróság a tárgyalás kitűzése mellett döntött?
Mindenképpen, de valódi elégtételt csak az jelenthet, ha el is ítélik a fiam gyilkosait. Novemberre két tárgyalási napot tűztek ki, s a két nevesített vádlott is be lett idézve. Azt viszont elkeserítőnek tartom, hogy nekünk kellett harcolni azért, hogy az ügy egyáltalán eljusson a bíróságra. Felháborító, hogy a rendőrség nem volt képes komolyan venni egy fiatalember halálát.
Korábban találkozott már a fia támadóival?
Egyiküket egyszer felkerestem. A tanúvallomások alapján ő az, aki megütötte Pistit. Ő persze mindent tagad, de éreztem rajta, hogy hazudik. Nagyon vissza kellett fognom magam, de végül megőriztem a higgadtságomat. Búcsúzóul csak annyit mondtam neki: engem nem érdekel, hogy mit hazudsz, éld az életedet, amíg megteheted.
A fiuk elvesztése óta hogyan telik az életük?
Mit is mondhatnék erre? Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnánk Pistire. Remek srác volt, okos, teli tervekkel. Belebetegedtünk a halálába. De próbálunk értelmet találni az életünknek. Pisti szervei több ember életét megmentették, ők felvették velünk a kapcsolatot és sokat jelent számunkra az ő őszinte hálájuk. Másrészt elkezdtünk szervezni egy alapítványt. A terveink szerint olyan családokat támogatnánk, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint mi. Akiknek az ügyét valamilyen oknál fogva a szőnyeg alá söprik a hatóságok.
Ismernek ilyen családokat?
2010. március 15-én egy 22 éves lány a győri vasútállomáson kiesett a vonat nyitott ajtaján. Sem a MÁV, sem a rendőrség nem tisztázta hivatalosan, hogy Ilona hogyan esett ki a vonatból, s egy másik szerelvény miként tolathatott át a sínekre esett lányon. Az ő szülein mindenképp segíteni szeretnénk.
A hatósági határozat ittasságra hivatkozott
A rendőrségi nyomozást megszüntető határozat indokolása egy rövid tényállást tartalmazott. Ebben az állt: „Dulakodás és lökdösődés során néhai Bán István ismeretlen körülmények között földre zuhant és koponyáját a járdaszegélybe beverte. […] Bán István feltételezhetően ittassága miatt esett el.”
Ezzel szemben az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint „nem zárható ki, hogy Bán István az arcán lévő sérülések következtében megszédült, egyensúlyát vesztette, majd akár rövid időre eszméletét vesztette. A koponyáján lévő sérülés valószínűleg külső erőbehatás (pl.: ütés, lökés) miatti egyensúlyvesztést követő ütődés (hanyatt esés) során jött létre.”
A Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet szakértői véleménye pedig rögzíti: „A merev testtel történő hanyatt esés igen nagy valószínűség szerint egy fejre mért intenzív ütés eredménye.”
