Három fővárosi temetőben tart koncertet Tóth Vera. A volt megasztár egy halottak napi rendezvénysorozat kapcsán beszélt a Borsnak a sírkertekben tervezett koncertsorozatáról és a halállal kapcsolatos gondolatairól.
Szokatlan helyszínen koncertezik Tóth Vera. A tapolcai énekesnő október és november fordulóján nem falunapon és nem is sportcsarnokban ereszti ki a hangját, hanem a fővárosi temetők csendjét töri meg.
Az énekesnőt a Budapesti Temetkezési Intézet kérte fel a koncertre, amelyen Endrei Judit és Cseke Pál is közreműködik majd. A háromnapos ünnepi rendezvénysorozat helyszíne a Farkasréti, a Fiume úti és az Új Köztemető lesz, ahol Vera bensőséges, hangulatos előadásokat tervez, melyekre hosszas válogatás után találta meg az alkalomhoz és környezethez illő dalokat.
– Egy háromnapos rendezvényen a zongoristám kíséretében lépek fel temetőkben. Ez a megemlékezésről szól, arról hogy lerójuk tiszteletünket szeretteink előtt. Az előadandó dalokat én választottam ki, kettőt a Padlás című színdarabból, lesz egy Demjén Ferenc szerzemény, egy harmadik pedig egy saját dal, a Ragyogj! – sorolta Vera, akinek sokat jelent a halottak napja.
– Szeretem azokat az ünnepeket, amelyek kollektív érzelmekről szólnak. Mindennap lehet emlékezni, imádkozni és gyertyát gyújtani, de az tud igazán megható lenni, ha az egész világ megmozdul. A halottak napja egy felhívás arra, hogy az emlékezés lángja ne hunyjon ki bennünk. Mindenki annak függvényében él tovább, ahogyan mi az emlékeinkbe zártuk őt. Azt szokták mondani, hogy úgy lehet szépen meghalni, ha szépen éltünk. A spirituálisak és a hívők szerint isteni lények vagyunk, és Isten bennünk van, ugyanúgy, ahogy a halottaink is. Ez nem csak arról szól, hogy kötelességszerűen megemlékezzünk a családunkról, vagy a szeretteinkről. Ez egy napra kicsit egységbe forraszt mindent – fejtette ki véleményét az ünnepről Vera, akit saját bevallása szerint mindig is foglalkoztatott a halál filozófiája .
– Minden attól függ, ki hogy kezeli a halált. Az ember az életében legalább egyszer gondol az elmúlásra, arra, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz többé... Nyilván tudomásul veszi, hogy egyszer róla is meg fognak emlékezni, mivel nem élünk örökké. Mégis valahol azt gondolom, hogy mindannyian örökké élünk. A halál az nem csak a végről, hanem egy új kezdetről is szól. Nagyon sok ember halála tanítja valamire az élőket. Például nemrég meghalt egy nagyon kedves barátom, aki két gyereket és egy feleséget hagyott hátra.
- Ekkor jöttem rá, hogy mennyire megváltoztathatja az életet, a gondolkodást és a látásmódot egy haláleset. Ez majdnem olyan, mint amikor egy szakítás, vagy szerelmi bánat kapcsán úgy érzed, meghal benned valami. Aztán rá kell jönnöd: változtatnod kell. Szerintem az halál adja meg az élet értelmét, az élet pedig a halálét – merengett Vera.
