Korábban lépni nem bírt, ma pedig sétál és biciklizik a hatéves Karsai Zéti, aki egy orvosi hiba miatt szenvedett központi idegrendszeri sérülést. A gyermeket Amerikában sikerrel megműtötték.
A hatéves Karsai Zéti bámulatos teremtés. A kisfiú mindig mosolyog, szeretet és vidámság sugárzik belőle. Nagy ritkán azonban elszomorodik, s akkor felteszi a kérdést szüleinek: „Miért nem tudok járni?”
– Miután születése után egy napig nem tudták helyrehozni Zéti alacsony vércukorszintjét, központi idegrendszeri sérülést szenvedett. Ez a mozgásközpontját érintette, aminek következtében a teste nem a megfelelő parancsokat kapja az agytól. Emiatt a lábai és sajnos a karjai is feszesek – meséli a Borsnak Zéti édesanyja, Pap Judit alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatának munkatársa.
– Féléves kora körül tűnt fel, hogy nehéz öltöztetni, a karját nehezen tudjuk kinyújtani, és a kezével sem úgy nyúl a tárgyakért, ahogy kellene. Ekkor kiderült, hogy komolyabb probléma van – emlékszik vissza az édesanya. A család innentől kezdve orvostól orvosig, gyógytornáról gyógyterápiára járt, de a kezelések eredménye nem mutatott javulást a gyermek állapotában.
– Sokat álmodoztunk arról, hogy Zéti egy nap majd segítség nélkül fog tudni járni. Egészen addig a pillanatig csak a csodában bízhattunk, amikor is megtudtuk: egy amerikai professzor speciális műtétével jelentős javulás érhető el. Ez egy olyan gerincműtét, melynek során azokat az idegeket vágják el, amelyek a rossz parancsokat viszik a lábai és a teste felé – mondja az alezredes. A műtét azonban csak az egyik fele a dolgoknak, az operációt követő rehabilitáció ugyanolyan fontos, mint maga a beavatkozás.
– Az operáció óta eltelt egy évben Zéti olyan csodás fejlődést mutat, amiben korábban csak reménykedhettünk. Segédeszközökkel, de tud már járni, tud biciklizni, és állapota javul. Amikor az első lépéseit megtette, büszkén és mosolyogva azt kérdezte tőlem: „Anya, boldog vagy?” Csodálatos volt – idézi fel a megható pillanatokat az anyuka, aki többedmagával létrehozta a „Lépjünk, Hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesületet”, mely az idegrendszeri sérült gyermekek és családjaik segítését tűzte ki célul.
