Vincze István, a korábbi focisztár szívfájdalma, hogy lemaradt az 1988-as szöuli olimpiáról. Azzal vigasztalja magát, hogy lánya, Boglárka ott lesz a 2020-as tokiói nyári játékokon.
Nem tudni: egy új Jászai Mari válik Vincze Boglárkából, netán pólóválogatottunk kiváló kapusává növi ki magát? A márciusban tizennegyedik életévét betöltő lány futballozott, kézilabdázott, kungfuzott, négy éve pedig kikötött a vízilabdánál, közelebbről a Tatabányai Vízmű SE-nél.
– Naponta kétszer edzek, reggel hattól, majd suli után – mondja ottjártunkkor Bogi, aki árgus szemmel figyelte a nyári barcelonai világbajnokságon bronzérmes női válogatottunk kapusa, Bolonyai Flóra megoldásait. De jó tanácsot kap Sós Ildikótól is, az egykori világbajnok kapus ugyanis a tatabányai Gyémánt strandra hordja úszni a gyermekét.
– A sportban az elhatározás és az akarat a siker záloga – magyarázza az egykori 44-szeres futballválogatott Pilu, azaz Vincze István, a Puskás Akadémia 17 éves focistáinak edzője. – 1988-ban balszerencsémre lemaradtunk a szöuli olimpiáról, de sebaj, ha nekem nem sikerült, a gyermekem ott lehet a 2020-es tokiói olimpián válogatott pólósként.
– Boglárka a papájától örökölte a gömbérzékét – állítja a kislány edzője, Bicskei Péter, miközben kérésünkre az olasz élvonalban is szereplő volt támadó vízbe ugrik, és 10-es számú sapkában – ez volt a mezszáma a focipályán – szorgosan bombázza Boglárka hálóját.
– A lányom rendszeresen fellép a helyi diákszínköri előadásokon, a világot jelentő deszkákon is otthonosan mozog – meséli Pilu. – Azt tervezzük, hogy Tatabányán elvégzi a gimnáziumot, majd Budapesten keresünk felnőtt pólócsapatot, egyszersmind ott végezheti a színinövendéki tanulmányait is.
