Rohác: én harcosként élek és úgyis halok

Közismert, hogy a kilencvenes évek végén Szlovákiában egy rendőrtiszt, Robert Remiás megölése miatt indítottak hajtóvadászatot ön ellen. Még Magyarországon is megjelent a hír, hogy percekkel a kommandósok rajtaütése előtt sikerült távoznia a saját házából. Miért szökött el?
Miért nem állt ki a világ elé, ha – mint mondja – ártatlan volt az ügyben?

Tudtam, hogy a kommandósok nem elfogni akarnak, hanem megölni az akció közben, ezért szöktem meg. Egy halottra nyugodtan rá lehet fogni, hogy ő a tettes. Valójában Remiást a titkosszolgálat ölte meg, csak rám akarták kenni az egész ügyet. Évekkel később megtalálták a másik körözött férfi, Imrich Olah holttestét, akiről azt mondták, hogy a tettestársam volt.

Az egésznek az volt a magyarázata, hogy egy tanú úgy jutott ki a börtönből, hogy ránk vallott, mert ezt kérték tőle a rendőrök. Amikor öt év után ez tisztázódott, és visszavonták az ellenem kiadott elfogatóparancsot, már nem hittem nekik. Ezért bujkáltam tíz éven át.

Hogy tudott tíz éven át észrevétlen maradni, és miért bukott le végül?

Először úgy volt, hogy Prágában kellett szereznem lakást, hogy ne találjanak meg. Szerencsém volt, egy haverom bérelt nekem a saját nevére egyet. Mestert, a bandog kutyámat is magammal vittem. Aztán később lett még egy kicsi Jack Russell terrierem is. Mester velem volt végig a tízéves bujkálás alatt, ott múlt ki, Prágában… Szóval a barátomat figyelmeztettem: olyan lakást béreljen, amiről senki nem gondolhatja, hogy ott bujkálhatok.

Mondta, hogy nyugodt lehetek, itt teljesen biztonságban leszek. Az első reggel fölébredtem, kimentem a prágai utcára. Körülnézek, hogy melyik utcában lakom, és meglátom, hogy a Rohác utcában. Nevet. Mert a cseheknek van egy nemzeti hősük, akinek ugyanúgy Rohác a vezetékneve, mint nekem. Bujkálás közben rájöttem, hogy ez a legjobb hely, mert ott biztos senki nem fog keresni.

Mire figyelt bujkálás közben?

Intelligens az ember. Megcsináltam kicsit a hajamat. Másképp nyírtam le, feketére festettem. És szereztem hamis papírokat is.

Hogy tudták végül elfogni?

Egy barátom a születésnapját ünnepelte egy klubban, Prágában. Autóval mentem, és szabálytalanul parkoltam le. Egyszer már megbüntettek ott. Mégis otthagytam a kocsit. Utána szórakoztam a barátaimmal, ittam is. Elhatároztuk, hogy átmegyünk egy másik diszkóba. Akkor hirtelen az jutott az eszembe, hogy átparkolok a kocsival máshova, nehogy másnap megbüntessenek a rendőrök. Beültem az autóba, elindultam, s abban a pillanatban megállítottak.

Sokszor igazoltattak korábban is. Gondoltam, úgysem történik semmi, kifizetem a büntetést, és annyi. A papírjaim rendben voltak. Csakhogy, akinek a nevére ki voltak állítva az iratok, az valahonnan a magyar határról való. Életében nem volt Csehországban, de egy hónappal korábban Prágába ment dolgozni. És valakit megerőszakolt. Elkapták, becsukták. Egy héttel ezután igazoltattak engem. Kiderült, hogy ketten élünk ugyanazzal a személyazonossággal.

A rendőrök először nekem hittek, azt gondolták, a másik srác hazudik. Aztán rájöttek, hogy ki vagyok. Én pedig akkor már nem akartam hadakozni a sors ellen. Hagytam, hogy őrizetbe vegyenek.

A Fenyő-gyilkosság nem abban a tíz évben történt, amikor – mint mondta – Prágában bujkált?

De igen. Összefonódott az életem mindennel, mindenkivel. Azzal a múlttal, amit nekem tulajdonítanak. Hiába mutatnak bármilyen bizonyítékot ellenem a Fenyő-ügyben, ha én tudom biztosan, hogy nem én voltam…

Hisz abban, hogy felmenthetik?

Igen. És ha nem, akkor úgy veszem, hogy a múltbéli rossz cselekedeteim miatt ítélnek el. Az ártatlanul kapott szenvedéssel lenullázom azokat a bűnöket, amiket a múltban elkövettem. Az a probléma, hogyha valaki annyira félti az életét, hogy tíz évig képes bujkálni a Rohác utca mellett, mert az a legkevésbé feltűnő, akkor nagyon nehéz elhinni, hogy a következő tíz-tizenöt év nem számít neki. Csakhogy bennem van az az ösztön, hogy én harcosként élek és úgy is halok…

Először szólalt meg

Soha nem volt még példa arra a magyar bűnüldözés történetében, hogy egy embert hatszoros bérgyilkossággal gyanúsítsanak. A Szlovákiában született, magyar származású Jozef Rohácot ma Fenyő János médiacézár megölése mellett a négy áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantással és Domák Ferenc, más néven Cinóber 1996-ban történt kivégzésével gyanúsítják.

Rohác a 2011 óta tartó eljárás során egyetlen interjút sem adott senkinek. Most kivételt tett.

(Folytatás a könyvben)

Holnap: Teológusnak készül az egyetemi lövöldözô