Celeb

Ónodi Eszter: nem gondoltam, hogy idáig jutok

Gantner Ádám

Létrehozva: 2013.11.24.

Ónodi Esztert szertelen, álmodozó lányként ismerte meg a moziba járó közönség. Hosszú esztendők elteltével stílust váltott. Idővel kiteljesedett, gyönyörű nőként, anyaként láthattuk viszont a színpadon. A hölgyekkel – pláne a színésznőkkel – ellentétben büszkén vállalja a korát. Idén múlt negyvenesztendős.

A belvárosi elit gimnáziumból egyenes út vezetett a bölcsészkarra, majd letudva az első diplomát, felvételizett a színművészetire. Mérnökember szülei mit szóltak, hogy egy szem lányuk a biztos angol­tanári pályát feladja, és színészpalántának áll?

Sokáig próbáltak lebeszélni róla. Én már az érettségi idején eljátszottam a gondolattal, hogy megpróbálnám a főiskolát, de akkor még a szüleim le tudtak beszélni. Húszévesen jelentkeztem a színművészeti főiskolára, akkor nem sikerült és a szüleim is megnyugodtak, kamaszos hóbortnak gondolták, de pont azon a nyáron, amikor sikertelen felvételit tettem, elkerültem egy színjátszótáborba, ahol teljes mértékben megvilágosodott számomra, hogy a színjátszás az, amivel foglalkozni szeretnék.

Tényleg oktatott angoltanárként hivatásszerűen? Hogy szólították a nebulók, Eszter néni?

Két angolórát tartottam mindösszesen. Két magántanítványom volt. Egyiket jobban sajnáltam, mint a másikat. Nem is emlékszem, hogy egyáltalán megszólítottak vol­na, mivel nem is kaptak erre nagyon lehetőséget.

Kedvenc helyeként többször is New Yorkot említi. Nem gondolkozott külföldi karrieren, hiszen minden adottsága megvan hozzá: tehetség, szépség, nyelvtudás.

Én nagyon szkeptikus vagyok a külföldi karrierrel szemben. Nőként is, színésznőként is, na meg az anyanyelv. Ezek olyan handicapek Amerikában, amiket ott kint nem lehet ledolgozni, hacsak valakinek nem adatik meg az a szerencse, hogy konkrétan rá írnak egy filmet. De az is csak maximum egy független filmben lehetséges. Amerikában a dialektus, az akcentus olyan kizáró tény az igazi nagy karrier befutásához, hogy szinte lehetetlen.

A 2000-es évek első fele egyértelműen önről szólt. Rengeteget filmezett. A nagyközönség a sikerfilmekből ismerhette meg az arcát, miközben a Katona József Színház oszlopos tagja. Nem félt az enyhén kultúrsznob színházba járók haragjától például a Meseautó címszerepe miatt?

Félni úgy nem féltem, illetve amit éreztem, azt úgy gondolom, saját magam gyártottam. Persze, volt egy olyan érzés bennem, hogy eljátszottam ezeket a filmszerepeket, és népszerű színésznő lettem, ez egy pluszterhet ró rám, és hogy a Katona közönségének is meg kell felelnem. Nagyon tisztelem a színházba járó közönséget, akiket egyáltalán nem neveznék kultúrsznobnak. Idővel persze megtapasztaltam, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, a lényeg, hogy az ember önmagát adja.

Fogta magát és 2006-ban elment szülni. Akkor csendesedett le ön körül a filmforgatási láz?

Ez nem volt tudatos dolog. Akkor mentem el szülni, amikor teherbe estem. De pont ezért fontos, hogy az embernek legyen egy biztonsági háttere, mint amilyen nekem a Katona József Színház. Biztosan tudom, hogy ott szeptembertől májusig számítanak rám.

Amikor ön után kutakodtam az interneten, meglepődve tapasztaltam, hogy sehol egy főzőműsor, celebkedés, haknizás, csillogó partik. Kisfiát nevelgeti szakmabeli párjával nagy békességben és nyugalomban. Szinte unalmas a magánéletük. Tudatosan alakította így?

Azt gondolom, hogy ez tudatos választás, ez nyilván minősíti a mai bulvárélet szereplőit, egyszerűen azt éreztem, nincs közös témánk. Azokról a műsorokról, amik mostanság a tévékben mentek – legalábbis az elmúlt időszakban –, úgy gondoltam, ebben a közegben nem érezném jól magamat, akkor meg minek erőltetni? De persze tudom, bizonyos filmeknek, munkáknak elengedhetetlen velejárójuk, hogy nagyobb, szélesebb közönség előtt kell mutatkozni, és olyankor el kell vállalni olyan műsort is esetleg, amit egyébként én nem nézek meg a televízióban. De mindig tudtam határt szabni, hogy mi az, amire biztosan nemet mondok, amire meg igent mondok, azt megpróbálom azon a színvonalon végezni, amit én tudok nyújtani.

Mit tudhat Ónodi Eszter színművésznő magánéletéről a nagyközönség? 

Teljesen egyszerű és mindennapos dolgokat. Sportolok, kocogok néha. Gyerekemmel, illetve a párommal próbálok minél több időt eltölteni. Főzök, sütök. Azokon az estéken, amikor nem játszom, olyan jó dolog este otthon lenni. Nem kell a színházba menni, és mint egy normális családban, együtt lehetek a szeretteimmel.

Idén Monte-Carlóban elnyerte az Arany Nimfa-díjat a legjobb női főszereplőként az Aglaja című filmben nyújtott alakításáért. Mit gondolnak a volt osztálytársai a gimiből? Eszükbe jutott valaha is, hogy a „mi kis Eszterünk” ilyen sokra viszi? Ön gondolta volna?

Persze, hogy nem gondoltam volna. Tudom, hogy sokakat meglepett, amikor ezen a pályán színésznőként felbukkantam. A balatoni szomszédoktól kezdve az osztálytársaimon keresztül senki sem gondolta, én magam sem, hogy idáig jutok a pályámon. De valóban semmi másban nem tudtam ilyen örömöt találni, mint a színészetben. A gimnázium nekem ilyen szempontból nem volt egy sikertörténet, nem találtam meg azt a közösséget az osztá­lyunkban, amit egy rendes közösségnek jelentenie kellene. Nem voltam egy központi figura, mert folyamatosan magamat kerestem, nyilván ez a kamaszkorral is összefüggésben volt.

Amikor azon a bizonyos vörös szőnyegen lépkedett, hogy átvegye a világraszóló díjat, mi játszódott le önben? Mire gondolt? Például arra: de jó, hogy mégsem mentem angoltanárnak?

Azon gondolkodtam, hogy el ne botoljak, mert én híresen jó lépcsőn elbotló vagyok. Legyen már vége, mert ki kell mennem a mosdóba, és hogy majd angolul kell elmondanom a beszédemet. Ilyen dolgok jutottak az eszembe.

Többek között Törőcsik Marival és Csákányi Eszterrel forgatta legújabb filmjét Swing címmel. Újra beindult az életében a filmesverkli?

Igen, igen! Most Budapestnek minden négyzetcentiméterén film forog, két mozi is kilátásban van. Hála istennek forognak a magyar filmek, s nagy várakozással nézek eléjük, úgy is, mint néző, és reményeim szerint résztvevőként is.

Huszonöt évesen nevet változtatott. Kovácsból Ónodi lett. Megújulásként nem gondolkozott egy újabb névváltoztatáson? 

Értem a célzást. Én magam állítottam fel ezt a teóriát, vicc volt akkor is, de ha majd komolyra fordul, tudni fogja – mondja nevetve. – Egy biztos, a közeljövőben nem tervezek névváltoztatást.
 

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek