Miló Viktória ugyan abbahagyta a bokszot, de mindennapjai ma is be vannak osztva. Egyrészt edzőként is rengeteg a dolga, másrészt két kutyája is meghatározza az életét.
A karate- és kungfuvilágbajnok, aki később bokszolóként ért el sikereket, immár inkább csak a szorítók mellett és a konditeremben foglalkozik sporttal, tanítványainak segít elmélyülni a küzdősportok világában, és személyi edzőként is dolgozik.
Ám ha ez még nem lenne elég, felvállalt egy nemes küzdelmet: kiskutyák számára szervez kutyatalálkozót, aminek jótékony célja is van, ivartalanítási ak-cióban vesznek részt a nehéz sorsú kutyusok. De honnan a vonzalom?
– Gyerekkoromban több fajta kutyám volt, de amikor aktív sportoló lettem és elköltöztem otthonról, nem volt időm állatot tartani – mesélte Viki. – Tíz évig érlelődött bennem a gondolat, azért rágódtam ennyit, mert ugyan a sportot abbahagytam, de az életem továbbra is hajszolt. Egy évvel ezelőtt arra ébredtem, hogy most vagy soha.
Két hét keresgélés után rátaláltam egy kislány csivavára, nyolchetesen a tenyeremben elfért, a nyakamon aludt, annyira törékeny és édes volt, hogy Édi lett a neve. A praktikusság miatt döntöttem a csivava mellett, mindenhova magammal tudom vinni.
Viki annyira beleszeretett a kiskutyába, hogy felvette a kapcsolatot a fajtamentőkkel, ahol csak tudott, segített nekik, találkozókat szervezett, volt, hogy egész éjszaka egy elveszett csivavát kerestek.
– Akinek csivavája van, nem éri be eggyel. A második kutyát már tudatosabban vettem, habár kislányt akartam, végül fiú lett belőle. Szerelem volt első látásra, ezért Cupido lett a neve.
Viki így ma két kutya büszke gazdája, és a Kutyafeszttel más kutyákon is segít. Érdekes, de talál összefüggést a sport és az állattartás között, azt mondja, ugyanolyan fontos a következetesség, mint a sportban, és ugyanolyan fontos a jó időbeosztás.
– Óriási felelősség az ember életében két kisállat, állandóan foglalkozni kell velük – mosolyodott el Viki. – Fontos a napi rutin, mindent igyekszünk ugyanabban az időpontban csinálni.
