Kihasznált magyar nőket fuvarozott Pándy futára

Pándy András és vele vérfertőző viszonyban élő lánya, Ágnes hat családtagjukat ölték meg 1986 és 1989 között. Ágnes saját anyját, Sőrés Ilonát és testvéreit, Dánielt és Zoltánt gyilkolta meg, Pándy pedig második feleségével, Fintor Edittel, valamint a nő lányaival, Tündével és Andreával végzett. A holttesteket feldarabolták és savban oldották fel.

Feleségein és megrontott gyermekein kívül Pándy még sok nővel tartott fenn kapcsolatot hosszabb-rövidebb ideig. Sőt, valósággal iparszerűen űzte a nők elcsábítását, helyesebben mondva: kihasználását.

A Bors munkatársának nyilatkozott egy férfi, aki Pándy András „futáraként” dolgozott. A lelkész megbízásából rendszeresen szállított haza Magyarországra olyan asszonyokat, akiket Pándy házassági hirdetések útján csalt ki Brüsszelbe.

– 1989-ben egy barátomon keresztül ismertem meg Pándy Andrást. Nem a saját nevén, hanem Harmat Tasként mutatkozott be. Megkérdeztem tőle, hogy tudna-e valamilyen munkát adni, hogy Belgiumban lehessek. Két hónappal később már Brüsszelben voltam. Egy hónapig voltam kint. Megismertem Pándy gyermekeit, Áront, akinek a valódi neve András, és Rékát is (ôk Pándy és Fintor Edit közös gyermekei, túlélték a családi tragédiát – a szerk.).

A legnagyobb lány, Ágnes egy könyvtárban volt térkép-restaurátor. A ház körüli munkákat láttam el. Én az üresen álló Vandermaleen 54.-ben laktam. Ez a ház Brüsszel szegénynegyedében van. Mellette a piac és a metrómegálló. Tőlem 10 percre volt a Vanderbrandeen 31. számban az a ház, amelyben Pándyék éltek.

Ebben a brüsszeli házban élt a vérfertőző szörnyeteg 

A gyerekek előttem következetesen Tasnak szólították az apjukat. Két-három nappal az érkezésem után rájöttem, hogy nem így hívják. A pincében ugyanis volt egy gázóra, amelyen a Pándy András név szerepelt. Később pedig Pándy Ágnes nevét is megláttam egy füzeten. Sosem kérdeztem rá, hogy miért hívatja más néven magát. Valahogy éreztem, hogy ez kényes téma.

Később azoktól a nőktől, akiket hazahoztam, megtudtam, hogy más neveket is használt. Volt, aki Hajnal Vincének, más Vas Péternek ismerte. Összesen hétszer voltam, egy-egy hónapot, turistavízummal Pándynál. Amikor egy-egy kiutazás után hazajöttem, Pándy mindig megkért, hogy hozzak el egy-egy asszonyt. Én ezeket a nőket előtte nem láttam. A lelkész pedig úgy állította be, hogy csak futólag ismeri őket.

Általában szorongva ültek be mellém a kocsiba, órákig nem szóltak hozzám, volt, aki Pestig bírta. De hosszú az út Belgiumtól, egy-két óra után a legtöbbjüket szóra bírtam. A protestáns pap házasságot ígért nekik, de ehelyett kihasználta őket. ­Mind­egyiket azzal hívta Brüsszelbe, hogy ő a próbaházasságban hisz.

Adjanak egy hónapot maguknak. Aztán arra hivatkozva, hogy nyelvtudás nélkül nem maradhatnak Belgiumban, hazaküldte őket. Tulajdonképpen háztartási és szexuális alkalmazottak voltak. Olyan is előfordult, hogy az egyik asszony a saját lányával találta az ágyban a lelkészt. Én 1994-ben jártam kint utoljára. Ma is beleborzongok, ha arra gondolok, hogy az utolsó utamon én fúrtam körbe Pándy vadonatúj mikrobuszát. Teljesen be kel­lett függönyözni.