Slágereit milliók dúdolták, de a zenészszakma nehezen bocsátja meg, hogy ránk szabadította a lakodalmas rockot. Lagzi Lajcsit manapság Galambos úrnak illik szólítani, aki dörzsölt üzletember létére is képes volt fizetni annak a szélhámosnak, aki rávette, hogy fényevő legyen.
Érez némi felelősséget azért, hogy kiszabadította a szellemet a palackból, és ránk zúdította a Lali-popot?
Tulajdonképpen igen. De ilyen alapon Gáspár Győzőért is felelős vagyok. Hála istennek, demokrácia van a zenében, a közönség választ. Lagzi Lajcsi pedig úgy lettem, hogy amikor egy vasárnapi ebéd alkalmával elmondtam apámnak, hogy mulatós zenészként képzelem el a jövőmet, szó szerint az arcára fagyott a mosoly, elfehéredett, és arra kért, hogy a Galambos nevet ne használjam. Elkezdtem ötletelni, és három név maradt a kalapban: Bubu, Foxu, illetve a Lajcsi. Majd a Lajcsit összekötöttem a lagzival.
A zenélés mellett halastavat birtokol és több ingatlanfejlesztés is fűződik a nevéhez. Zenés műsorvezetőből ingatlanmogul lett?
Nem, hanem láttam azt, hogy a nagy példaképek, a nagy generáció tagjai hogyan jártak, hogyan vesztették el javaikat. Van olyan, amikor nagyon jön a pénz, amikor igazán fut a szekér, de van olyan időszak, amikor kevésbé. Azt gondoltam, hogy muszáj befektetnem valamibe. Én nagyon bugyuta, egyszerű módon az ingatlanban bíztam, és azt gondolom, hogy a pénzemet jó helyekre fektettem be. Van egy elég nagy halastavam, ami közel öt kilométer hosszú. A halgazdálkodással kapcsolatban rengeteg új ismeretre tettem szert, sokat tanulok, és odáig szeretném felfuttatni a vízi birtokunkat, hogy nagyon igényes halállományt szaporítsak el benne.
A rendszerváltás környékén első Hegyalja úti irodaháza valóságos erődítmény lett, embermagas kőkerítéssel, ahová még a karácsonyfát is daruval kellett beemelni. Milyen reakciók kísérték hirtelen megtollasodását?
Az a magas kőkerítés egy támfal, még 1890-ben építették. A karácsonyfa beemelés egy forgatáshoz kapcsolható, és ez tűnt a legkönnyebb megoldásnak. Ezt követően a Hegyalja úton valóban beépítettük azt a részt, díszletek, stúdiók helyszínéül szolgált. Valóban volt egy olyan időszak, amikor azt gondoltam, fontos, hogy sofőrrel járjak, aki egy meglehetősen hosszú autót vezetett, volt egyfajta kivagyiság bennem, és én ezt egyáltalán nem szégyellem. Ez is személyiségfejlődés volt.
A jómódhoz barátok is dukálnak?
Nagyon kevés barátom van, nagyon sokat csalódtam. Amikor gyakran feltűntem a képernyőn, hirtelen megszaporodtak a barátok, most, hogy csendesebb, de ugyanolyan aktív időszakot élek, eltűntek. Sajnos sok emberről feltételezek érdekbarátságot, már egyáltalán nem vagyok nyitott. Én teljes életet élek a családommal, nincsen új barátokra szükségem. Akik megmaradtak régiek, az egyik kezem is sok, hogy megszámoljam őket, de mind kipróbált barátok.
Erre az aprólékosan építő, pénzt, javat nem herdáló, keményen küzdő mentalitásra neveli a gyerekeit?
Igen. Ebben a szellemben. Jómódban élünk, de ugyanúgy nevelem a gyerekeimet, ahogyan engem a szüleim. Pedig a két életkörülmény között jókora különbség van. Mindent megbeszélünk, normális értékítéletre tanítom őket. Például egymás ruháit hordják, csak azért nem dobunk ki ruhát, mert kinőtték. A nagyobbik fiamtól örökli a kicsi, utána pedig elajándékozzuk szegényebb sorsú gyerekeknek. Mindhárman többször részt vettek mellettem árváknak rendezett estéken, hogy lássák, más körülmények között is élnek gyerekek. Nagyon fontos, hogy környezettudatosságra és takarékosságra neveljem őket, például soha ne égessék feleslegesen a villanyt, csavarják le a radiátort olyan helyiségben, ahol nem tartózkodnak.
Neve óhatatlanul felmerül a fényevőkkel kapcsolatban. Egy dörzsölt üzletember hogyan fizethet olyan tanácsért, hogy ne vegyen magához szilárd táplálékot, elég, ha fénnyel él.
Azt gondolom, hogy megrendezett véletlen volt a találkozásom Shine mesterrel, aki pontosan tudta, feltérképezte, hová, melyik szállodába járok teázni. Kereste az alkalmat a találkozásra. Egy szélhámos volt, akinek bedőltem, de inkább ajándékokról volt szó, mint fizetségről. De tény, nagyon jól elmagyarázta a fényevést, a fotoszintetizálást, jó duma volt, hogy csak mérget viszünk be a szervezetünkbe. Akartam hinni benne, és nem hallgattam az értem aggódókra. Benéztem ezt a dolgot, nincs mese.
(Fotó: DFP)
Mennyin múlt az élete?
Nem tudom, de elég szörnyû állapotba kerültem a hosszas koplalástól. Már remegtem, és amikor szóltam a kollégáknak, hogy tegyenek fel nekem egy széket a színpadra, mert olyan gyenge vagyok, már éreztem, hogy baj van. Én, aki harminc éve vagyok a színpadon és állva nyomtam az előadásokat. Nem vagyok büszke erre az időszakomra. Valóban el akartam hinni olyasvalamit, ami nem létezett.
A kezdeti fogyási sikerei láttán eszébe jutott, hogy Shine mester tanácsait, alkalmazásait akár a saját otthonába is átültesse, népszerűsítse?
Eszembe jutott a kezdetekben, hogy ha ez ilyen sikeres lesz, akkor igen, de a gyerekeim fejlődő szervezete, meg a feleségem hozzáállása hamar eltérített a szándékomtól. Természetesen a gyerekeimen nem kívántam kísérletezgetni.
Ha valaki az ön nótáját szeretné elhúzni, mi lenne az?
Nagyon fontos, hogy milyen hangulatomban találna az a valaki. Nekem minden dalhoz fűződik emlékem. Nagyapám először 1964-ben hallotta Louis Armstrongot a Népstadionban, meghatározó élmény volt számára, sokáig emlegette és mondogatta: ahogyan ez a fekete ember trombitált… A Wonderful World ezt jelenti nekem. A latin zene apámhoz köthető, aki nagyon gyakran, és élvezettel hallgatott latin muzsikát elvágyódásként.
Három gyermeke közül van kiből kinevelni a trombitás-trónörököst?
Azt szeretném, hogy mindhárom gyerek általános műveltségének része legyen a zene, úgy, mint az én gyerekkoromban. A kislányom nem mutatott tehetséget a zongorázásban, azonban kiválóan fest. Az egyik fiam trombitál, vele közös családi fellépést is tervezünk a közeljövőben. Nem fontos számomra, hogy a családból bárki is továbbvigye a stafétabotot. Megváltozott a világ, sokkal nehezebb manapság az érvényesülés, és ami annak idején velem megtörtént, azok a körülmények, a szerencse, a mulatós népszerûsége, a rendszerváltozás, mindez egybegyúrva, nem hinném, hogy megismétlődhetne az ô életükben is.
Hogyan szokott kikapcsolódni?
Nagyon egyszerű dolgokkal. Sétálni szoktam a gyerekeimmel, s emellett szeretek jókat főzni. Érdekelnek a tudományok, a környezettudatos gondolkodás, a napenergia, a szélenergia, nagyon sok könyvet forgatok, és minél többet olvasok, rájövök, hogy valójában milyen keveset is tudok. Van egy ötkerekű traktorunk, ilyen négykerék-meghajtású különleges jármű, ezzel szoktunk kirándulni a környéken a gyerekekkel. Ezeknek a barangolásoknak rendszerint az a vége, hogy beragadunk valahol. Van már saját csörlőnk, és rettentô mulatságos élmény a család valamennyi tagjának saját magunk kimentése.
