Az 1978-as vb-re kijutott válogatott egyik csillaga volt Kereki Zoltán. Csapattársai mind ez ideig nem sejtették, hogy besúgó volt, róluk is jelentett. Az aktákban Kőszegi fedőnéven emlegetik a korábbi játékost.
Lapunk döbbenetes információhoz jutott: egy labdarúgó folyamatosan jelentett a magyar válogatottról az 1978-as világbajnokságon. A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának titkos megbízottja rendszeresen beszámolt a csapaton belül uralkodó hangulatról és az Argentínában tapasztaltakról.
Az aktákból kiderül: az állambiztonság is igyekezett felkutatni a gyenge szereplés – a Fazekas László, Nyilasi Tibor, Törőcsik András nevével fémjelzett magyar csapat három vereséggel búcsúzott – okait.
A „Labdarúgó világbajnokságok és állambiztonság a Kádár-korszakban” című publikációt Takács Tibor történész jegyzi, aki több beszámolót is közölt a Kőszegi fedőnevű titkos megbízottól.
– Az illető kartonjaiból kiderül, hogy 1976-tól 1982-ig volt hálózati személy, három évig jelentett – mondta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában dolgozó tudományos kutató. – A beszervezési dossziéja nincs meg, ám azt tudjuk, hogy a Vas megyei szervek után a Zala megyeiekkel volt kapcsolatban.
Amint azt Takács hozzátette, az állambiztonság számára mindig is fontos terület volt a sport, a külföldre járó futballcsapatok (FTC, Csepel, MTK, válogatott) mellett az ötvenes évektől kezdve csak úgy hemzsegtek az ügynökök.
Egyikük a magyar nemzeti csapat tagjaként ott volt az argentínai világbajnokságon...
A hetvenes években jó ideig a Haladás focistája (balra) volt az egyetlen vidéki játékos a magyar válogatottban
– Mellbevágó, amit állít, hirtelenjében nem is tudok mit mondani – felelte megkeresésünkre Kereki Zoltán, a Haladás és a Zalaegerszeg egykori védője, a magyar fociszövetség korábbi utánpótlás-igazgatója. – Segítő szándékú ember vagyok, soha nem ártottam senkinek. Annak idején egy szombathelyi klubban állt elém egy rendőr, mutatott egy képet, és azt kérdezte, ismerem-e az illetőt, és találkoztunk-e Argentínában.
Később is kérdeztek erről-arról, ám csak olyanokat mondtam, amit akkoriban mindenki tudott. Soha nem írtam jelentést, és egyetlen csapattársamnak sem ártottam – tiszta a lelkiismeretem. Senkinek sem kívánom azokat az állapotokat, azt a fenyegetettséget, ahogy faggattak…
A kőszegi születésű Kereki úgy véli, azért kerülhetett az állambiztonság célkeresztjébe, mert hosszú ideig ő volt az egyetlen vidéki játékos a válogatottban, melyben 1976 és ’80 közt 37 alkalommal lépett pályára.
Hitetlenkednek a csapattársak
Az 1978-as argentínai világbajnokságon szereplô magyar válogatott tagjai meglepődve fogadták a hírt. Zombori Sándor a társai nevében visszautasította az állítást, mint mondta, nem feltételezi, hogy bármelyikük jelentéseket küldözgetett. Bálint László szerint a csapatvezetők között voltak „beépített” emberek, akkor mi szükség lehetett Kerekire, majd azt ajánlotta, a jövőben minden olyan esetben, amikor valakire a besúgás gyanúja vetül, az ezt állító kötelező jelleggel nevesítsen. Nagy László hitetlenségének adott hangot.
– 1978-ban miféle államellenes ténykedésről jelenhetett Kereki Zoli? Hiszen akkoriban már szabad volt a légkör – vetette fel Nagy. Pintér Sándor szerint az akkori nemzeti csapat tagjai nem politizáltak, és senkin sem fedezte fel, hogy adatokat gyűjt a társairól. Fazekas László megdöbbent, hiszen nyílt szívű embernek ismerte Kerekit.
– Az akkori szövetségi kapitány, Baróti Lajos ragaszkodott Zolihoz, az ország legjobb beállósának tartotta úgy is, hogy a kiesőjelölt Haladásban focizott – így Fazekas.
