Megtépázza a párkapcsolatot a gyerek érkezése?

Juli 25 éves volt, amikor kikerülve a jogi egyetemről – két év együtt járás után – hozzáment Danihoz. Férje sikeres közgazdászként dolgozott egy nagy cégnél. Házasságuk előtt nagyon sok programot szerveztek, utaztak, élvezték az életet. Dani hobbija a hegymászás volt, míg Juli nagyon szeretett táncolni. – Imádom a kisfiamat, de magamnak nem akarok hazudni.

Minden probléma akkor kezdődött, amikor ő megszületett – meséli Juli. – Lehet, hogy nem voltunk lélekben felkészülve a gyereknevelésre. Persze akartuk, nagyon boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy babát várok, de arra nem számítottunk, hogy átrendeződik az egész életünk. Kevés lett a szabadidőnk, a hobbijainkra sem jutott már. Ki mennyivel vállaljon több feladatot? Ki bír többet? Ez volt a kérdés és a vita tárgya

. Közben észrevétlenül egyre kevesebbszer bújtunk össze. Be kell ismernem, hatalmas hibát követtem el, amikor megengedtem, hogy közöttük aludjon a gyerek. Imádtuk mindketten, és kényelmes volt, hogy nem kellett mindig felugrálni hozzá. Igen ám, de a gyerek mellett nem lehetett szerelmeskedni, ahhoz meg, hogy fölkeljünk, és mi menjünk át a másik szobába, lusták voltunk, meg olyan idétlennek is tűnt. Mire Máté iskolás lett, és hajlandó volt a saját szobájában aludni, jóformán leszoktunk a szexről. Közben viszont újabb vitákba bonyolódtunk: ki tanuljon a gyerekkel, hová engedjük el, miként oldjuk meg az iskolai konfliktusokat?

Egymást hibáztattuk a rossz jegyért, a balesetéért, de amiben sikeres volt, azt mindketten a magunk sikerének éreztük. Máté kisebb korában a bébiételekről, a fogzásról meg pelenkákról beszélgettünk, utána a tanulásról, a szülőiről, az iskolai táborról és arról, melyikünk fizesse be a csekkeket, és ki költötte el az utolsó fillért öt nappal fizetés előtt. Ebben a légkörben se időm, se kedvem nem volt ahhoz, hogy magammal foglalkozzam. Ritkán jártam fodrászhoz, kozmetikushoz, de minek is, a férjem úgysem vette észre. Nem volt kinek tetszeni.

Egyre gyakrabban nassoltam a tévét bámulva, a férjem meg hazajött, kinyitott egy sört és leült mellém. Akkor meg azon vitatkoztunk, mit nézzünk, aztán vettünk egy másik tévét, és ki-ki a saját műsorát nézte. Utólag visszagondolva Máté érkezése után körülötte forgott minden, és be kell látnom, az én szerető párom nem kapott annyi törődést, kiszolgálást, mint azelőtt. Ez is hiba volt. Amikor Máté leérettségizett, már azt éreztem, hogy semmi nem köt össze bennünket a gyereken kívül, de még két évig próbálkoztam. Akkor mondtam Daninak, hogy elhagyom. Értetlenkedett, eleinte föl sem fogta, hogy komolyan gondolom. De végül ő se nagyon bánta.

A kicsi mellett az apa is fontos

Még meg sem született a gyerek, sok kismama már akkor hatalmas baklövést követ el. A terhesség alatt kezd megváltozni valami a nő és a férfi viszonyában. Mindenki rózsaszín ködre számít, de a valóság nagyon is nyers: óriási a nyomás mindkét szülőn, hiszen meg akarnak felelni a szerepüknek, és közben elfeledkeznek egymásról. A nők hajlamosak arra, hogy a terhesség során felmerülő problémákat az anyjukkal vagy a barátnőjükkel vitassák meg, kirekesztve az apát. A gyermek megszületése után pedig sok férfi érzi úgy, hogy másodlagossá vált a családban.

A legtöbb nőben ugyanis megvan a gondoskodási igény, és olyan férfiakat vonzanak be, akik igénylik az odafigyelést. Csakhogy a baba megszületése után minden figyelem az újszülöttre irányul. Az újdonsült anyuka fáradt, az apukának dolgozni kell mennie, hát éjszaka maguk közé fektetik a síró babát, aki így megnyugszik és elalszik. Az anya számára ez ráadásul jó alibi, hiszen szülés után nem igényli a szexet, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a párja.

Érdekes módon a klienseim közül azoknál, akiknél tökéletesen működik a kapcsolat, fel sem merül, hogy közéjük kerüljön a hitvesi ágyba a baba. Vagy ha ez mégis előfordul, használják a lakás más helyiségeit az együttlétre, ebben újdonságot lelve. Az anyagi kiadások növekedése is vitákat szülhet. A gyereknevelésnél a bajok fő forrása az eltérő családi háttérből adódik. Mindkét szülő a saját családja mintáját követi, és ha ez nagyon eltérő, különösen a gyerek iskolás korától kezdve állandó konfliktusforrás.