Az új-mexikói Los Alamos nem véletlenül lett az első atombomba jelképe: a kor legnagyobb atomtudósai – köztük Teller Ede is – ott dolgoztak. Ám az uránium-dúsítás Tennessee állam egy titkos bázisán, a Tellerre egyébként halálosan féltékeny Robert Oppenheimer irányítása alatt folyt, zömében női csapattal.
Izgalmas történetet mesélt el egy zágrábi lapnak a Tennessee állambeli Oak Ridge titkos bázis egykori dolgozója, a most 95 éves, horvát származású Celia Czapka Klemski, az Atomváros lányai címmel megjelent sikerkönyv „narrátora”. Elmondása szerint 1942 őszén a Kelet- Tennessee gyéren lakott, huszonnégyezer hektáros részén élő farmerokat felszólították, hogy egyik napról a másikra hagyják el földjeiket, mert a terület állami tulajdon lett. Nem sokkal később már hetvenötezer lakosú város állott ott, melynek létéről azonban csak hét évvel később értesült a nyilvánosság.
Oak Ridge volt a város neve, és a Manhattan-terv fontos bázisa lett, az ott folyó munka végeredménye pedig a Hirosimára és Nagaszakira 1945-ben ledobott két atombomba lett. A városról készült titkos projekt igazgatója Leslie Groves tábornok, a vezetője pedig Robert Oppenheimer tudós volt. A papírok szerint Oak Ridge volt Manhattan-terv X-, az új-mexikói Los Alamos pedig az Y-bázisa. A világ nagyon sokáig csak az utóbbiról tudott, ami nem csoda, hisz a kor legnagyobb tudósai ott dolgoztak, s a bomba is ott készült el. Oppenheimernek az X-bázis jutott, s Celia szerint ezt sosem tudta megemészteni.
- Hihetetlenül frusztrált ember volt. Utólag már sejtem, nyilván azért, mert úgy érezte, hogy az ő szerepe eltörpül majd a Los Alamosban dolgozóké mögött, de az is lehet, hogy csak hírhedt egója miatt, ami nem csak a tudományról szólt. Különösen Teller Edét gyűlölte, aki ugyan a mentora volt, de a főnök úgy érezte, hogy jóval sármosabb nála. Időnként olyan dühkitörései voltak tanítója ellen, hogy az volt az érzésünk, egy kanál vízben megfojtaná.
A most 95 éves Celia Czapka Klemski is a titkos városban élt
Pedig a hölgy szerint ebben a kérdésben az atomtudósnak speciel nem lett volna oka a féltékenységre. Az amerikai kormány mindkét bázis munkáját maximálisan elismerte, Oppenheimerét plusz még azért is, mert főleg a bázison kiképzett, részben női munkaerővel kellett a nagy feladatot elvégezni. Amerika ugyanis hadban állt, a férfiak a harctéren voltak, így a képzetlen női munkaerő is kellett az urándúsításhoz.
Amikor a kiválasztott lányok Oak Ridge-be értek, mind fiatalok voltak, s az atomkutatásról semmit sem tudtak. Köztük volt Celia Czapka Klemski, aki Pennsylvaniában egy hatgyermekes családban született horvát apa és brazil anya gyermekeként. New Yorkban titkárnőként dolgozott, amikor hívatta főnöke és közölte vele, hogy Tennessee-be megy és egy titkos városban fog dolgozni.
– Anyám nem akart elengedni, de én fiatal voltam és bátor. Összecsomagoltam, s vonattal, első osztályon elindultam Oak Ridge-be – mesélte az idős hölgy, aki azonban megérkezéskor nagyot csalódott a titkos városban. – Sárban úszott minden, és ahogy leléptem a lépcsőről, a vadonatúj fekete bőrcipőm teljesen elmerült a latyakban.
– Amíg ott voltunk, jószerivel semmit sem tudtunk arról, amit csinálunk. Még azok a lányok sem beszéltek róla, akik az üzemekben, laboratóriumokban az atomtudósok mellett dolgoztak. Azt, hogy itt valami nagy dolog készül, abból sejtettük, hogy ki-be jártak a buszok, s a 75 ezres város áramfogyasztása nagyobb volt, mint New Yorké.
