Egy újfajta életen gondolkodik, amelynek középpontja nem a rohanás, hanem a belső kincsek feltárása, egy másfajta kommunikáció. Malek Andrea otthona Bécs mellett, hazája pedig Magyarországon van, s újabban ezotériával foglalkozik. A Macskák állandó szereplője, s azt mondja, már nem vágyik afféle felhajtásra, mint ami a pályája elején volt körülötte. Az énekes-színésznővel azon ritka pillanatok egyikén beszélgettünk, amikor Magyarországon tartózkodott.
Egy ideje kevesebbet hallani önről. Mit csinál mostanában?
Túl vagyok egy újabb feltöltődési fázison, úgy látom, lezárult az életem előző szakasza. A színművészeti főiskola után szakmailag pörgős öt év következett. Szerepeltem a Szomszédokban, főszerepet játszottam a legjobb musicalekben és állandó szereplóe voltam a tv zenés műsorainak, mert akkor még voltak ilyenek... A kemény, „versenyló” élet után visszavonultam, lett saját családom, született két fiacskám. Jazzt és popzenét kezdtem énekelni, játszottam a Chicago főszerepét és koncerteken énekeltem. Sikeres színházi ember létemre sikerült új, személyes hangon szólnom a közönséghez. A Spinoza Házban olvasok zsidó meséket, zenével vegyítve, a Budapest Jazz Klubban népszerű jazzt énekelek. Hiszem, hogy a művészeknek felelősséggel, a korszellemnek megfelelően kell szólni az emberekhez. Újra és újra szükségem van a megújulásra, biztosan tudom, hogy minden egy nagy rendezőelv szerint működik, bárhogy is nevezzük. Örömmel játszom a Macskákban a kitaszított Grizabella szerepét. Jó dolog megmutatni, hogy egy bölcs szeretetével a vesztesből is lehet győztes...
Ez a fajta spirituális érdeklődés eddig is jelen volt az életében vagy az új élethelyzet miatt fordult a nem földi dolgok felé?
Persze, megvolt, de nem enynyire tudatosan. Egyébként is csak az utóbbi 15 évben terjedt el újra a világban a láthatatlan, szellemi világgal való foglalkozás. A spiritualitás azért vonz, mert az az igazság, amit eddig is mindenben éreztem, itt megjelenik leírva. Hiszek benne, hogy minden embernek saját útja van Istenhez. Mindig is kerestem a tartalmas feladatokat, és ma már tudatosan játszom, énekelek. Rengeteg olyan ismert dal van, amiből csak úgy süt a szeretet. Szeretek tanulni. Nemrég elkezdtem a tarotszimbólumokkal, a kabbalával foglalkozni. Ezek segítségével pedig jobban látom azokat a folyamatokat is, amelyekben én is benne vagyok, jobban el tudom helyezni magam a világban, ugyanis eddig nemigen találtam a helyem.
A tanuláson kívül hogyan telnek a mindennapjai?
Tizenhat éve élek Ausztriában, ott raktunk új fészket, ott zajlanak a hétköznapjaink. Ott van az otthonom, itt a hazám. Mostanában kevesebbet utazom, mint korábban, ez is változás az életemben. A Voice-beli zsűritagságomnak voltak jó, de rossz oldalai is. Komoly, megszállott szakemberekkel dolgozhattam, sokat tanultam általuk. Habár a kislányom velem volt, és a férjem és a fiaim mindenben támogattak, mégis sokszor voltam távol a családi fészektől. Nehezen éltem meg a hétköznapokat. Magyarországon most kevesebb volt a munkalehetőség, újra körülnéztem Ausztriában. Sikeres előéneklés után meghívtak az évi rendes nagy farsangi koncertre a Bühne Badenbe. Mint a mesében. Dübörgő telt ház elôtt a színház saját szimfonikus zenekara kísért, a zeneigazgató vezényelt, és a nagy szólódalok mellett a bonvivánnal meg a színidirektorral énekeltem duetteteket.
Mennyire más a művészeti élet Bécsben, mint Budapesten?
Azt hiszem, a mûvészek jobban megbecsülik a munkájukat, mint itthon, pedig arányában ott sem több a fizetés. Arrafelé már régóta kapitalizmusban élnek, a művészek pontosan tudják, ha ők felállnak, azonnal van a helyükre öt másik jelentkező. Négy évig játszottam a bécsi Theater and der Wien és a Raimundtheater színpadán. Szakmailag sokat fejlődtem, megtanultam a színpadi németet. Másfelől nagyon megszenvedtük ezt a gyerekeimmel. Ez a munka inkább azoknak való, akiknek még nincs családjuk. Ma otthon mindent én látok el a főzéstôl a vasalásig és szeretem is csinálni. Volt úri dolgom is, volt segítőm, de azt nem tudtam úgy értékelni, valahogy jobban becsüli az ember a rendet, ha maga csinálja...
Hogyan telnek a hétköznapjai?
Tevékenyen. Szinte nincs is megállás. Iskola, óvoda, jóga, bevásárlás, mosás, főzés, óvoda, közben a komputermunka, vasalás közben szövegtanulás, vacsora, beszélgetések, néha kis válságkezelés... A kisebbik fiam korábban egymás után négyszer volt beteg, ezért tíz éve a teljes család életmódváltáson ment keresztül. Rengeteg gyógyszert kellett szednie, amit hamar megelégeltem és inkább a homeopátiában és a fitoterápiában kerestem számára gyógymódokat. A homeopátia is egy olyan dolog, amit szeretnék magamban továbbfejleszteni. Tíz éve csak e szerek segítségével gyógyítjuk magunkat, odafigyelünk az étkezésre. Talán innen származik az ötlet, hogy életvezetési tanácsokat adjak a Spirit, a válaszok műhelyében.
Testvérével, Mikivel hogyan tudja tartani a kapcsolatot?
A modern technikai eszközök segítségével ez már könnyebb. Az ő választott otthona Amerika, amit maximálisan meg is értek. Kihívást keresett, a tanulás, a különleges szakmai lehetőségek vonzották. Persze senki ne gondolja, hogy bárhol is kolbászból van a kerítés, sőt! Amerikában, a popzene hazájában még sokkal keményebben kell dolgozni a sikerért. A megszállottságot, alázatot, ami szükséges a jó és eredményes munkához, otthonról hoztuk magunkkal. A pályám egyből „fönt” kezdődött a „huszadik emeleten”, a szerencsémnek köszönhetően az elsô öt évben olyan feladatokat kaptam, amit mások csak sok év kemény munkájával érhettek el. Mindig is jobban vonzott az, hogy csinálhatom, mint a hírnév maga. Sosem akartam híres lenni, talán ezért nem vágyom többet arra az intenzitásra. A Voice idején persze újraélhettem az egészet mai módra, nem is a szakmai része volt a nehéz, hanem a média! Állandóan készenlétben állni, rémhíreket gyártani, naponta írni és olvasni a cikkeket – szabad emberként nem ez az ideálom. Nálunk most csak a rossz hír az érdekes. A jó dolgokat nem írják meg, mert unalmasak. Változik a piac, és nekünk ennek értelmében kell igazodnunk. A CD-ipar eltűnik, interneten töltik le a lemezeket – hozzáteszem, hogy én például fizetek érte! Új utakra van szükség, hogy eljusson a munkánk a közönséghez. Most is van egy kész CD-m a fiókban, nem tudom, mi lesz a sorsa. Ezért is fontos, hogy az embert a családja és a barátai vegyék körül. Így lehet örülni minden kis dolognak, tavasznak, napfénynek, mert ezek a legfontosabb dolgok a világon!
További színvonalas cikkekért keresse a Lillát a pénteken megjelenő Borsban!
