Delhusa: lehet, hogy guru leszek

Miért fordított hátat a bulvármédiának?
Már nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem az, mikor a postás harapja a kutyát. Engem sokszor támadtak hátba, például, mikor az egykori élettársam elment, és ott maradtam a kislányával, Andreával, akit én a sajátomnak tekintek. Két választásunk volt. Az egyik, hogy intézetbe kerül, a másik, hogy küzdök érte. Küzdöttem. Kilencévestől tizenkilenc éves koráig neveltem, és azt hiszem, becsületes, jóravaló ember lett. A média mégis szenzációt kreált ebből, ha úgy tetszik, botrányt. És ez csak egy ok a sok közül. 

Volt pár év, mikor úgy tűnt, a celebéletet választja.
2000 környékén elindult a tehetségkutató versenyek körüli mizéria, teljes őrület volt, minden felfordult, átalakult körülöttünk. A negyven év feletti kollégákkal magunkban hőzöngtünk, és csak néztük az özönvízszerűen érkező új arcokat. Akkor még nem tudtuk, hogy aggodalomra semmi okunk. Viharként tombolt a zeneiparban a jelenlétük, de olyan négy-öt év elteltével ez lecsengett. Számomra ezek voltak az úgynevezett üres évek, és valahogy rám találtak a kereskedelmi televíziók. Egy csali voltam. Magam sem tudom megfogalmazni, évekig gondolkoztam a történteken. Nagyon ügyesen vonzották be a műsorokba a sokszínű embereket, a megosztó hírességeket. Én is egy ilyen megosztó alak voltam, hisz nyertem számtalan díjat a lírai zenész munkásságommal, miközben a másik énem egy bőrdzsekis, vad, nyers, motoros alak, aki ráadásul hónapokat tölt egy indiai kolostorban, hogy megtisztuljon és feltöltődjön a lelke.

Mintha keserű szájízzel beszélne erről az időszakról.
Volt három-négy év, amikor kiénekelték a sajtot a számból, kicsit be is húztak a csőbe. Hatalmas gázsikat kínáltak egy műsorért. Na, legyünk őszinték, mondjuk ki, semmi mással nem győztek meg, csak a gázsival. Ha nem vállaltam el a szereplést, jöttek még egyszer, majd még egyszer, és egyre nagyobb, horribilis összegeket kínáltak. A sok nem után volt az az összeg, amiért igent mondtam. Nem láttam veszélyesnek a szerepléseket, de azt nem tudtam, hogy a montírozószobában úgy vágják össze a jeleneteket, ahogy akarják. Az utolsó csepp a pohárban az I love Gjoni volt. Azt mondták, csak válogatnom kell a lányok között, de pihenőidőben elrejtettek egy kamerát közöttünk. Ez övön aluli ütés volt, és bevallom, elég sokáig gondolkodtam, hogy indítsak-e pert az ügyben vagy sem. Nem volt méltó dolog. Utólag nem tudom, hogy sajnáljam, vagy örüljek annak, hogy a műsor gyakorlatilag bebukott, de inkább örülök.

Mesélje el, hogyan indult a pályája!
Kisgyerekkoromtól kezdve énekeltem. A szüleim is nagyon muzikálisak voltak, és a rokoni szálak sem elhanyagolhatóak. Anyukám testvére volt az édesapja Ihász Gábornak, így még azon is elgondolkodtam néha, hogy nem családi konkurenciaharcból lettem-e énekes. Nagyon hamar látszott, hogy közöm lesz a zenéhez. Rossz tanuló voltam. Egyszer az énektanár kihívott szolmizálni, és elkezdtem olvasni azokat a kis gombócokat, amiket a kottán láttam. A tanárnak leesett az álla. Behívta a szüleimet, és azt mondta nekik, a gyereküknek nagyon fontos, hogy a zenével foglalkozzon. Tizenhárom-tizennégy évesen írtam az első szerzeményeimet. Még tinédzser voltam, amikor a Táncdalfesztivállal ismert lettem. A szüleim szerették volna, ha rendes szakmám is lesz, így a gimnázium után még elkezdtem az autófényező iskolát, de már nem fejeztem be.

Befutott énekes lett, mégis a külföldi karriert választotta. Miért?
Akkoriban még nem létezett az a fajta menedzserrendszer, ami ma van. A politika és a rettegett rádiófőnökök határozták meg az életünket. Én renitens voltam, nagyon hamar el is ragadott a külföld. Az NDK-ban kaptam szerződést. Sokáig kint is éltem, és sértett önérzetű voltam, mikor csak azután ajánlottak itthon szerződést, hogy kiderült: Demis Russosnak is írtam dalt. Hét évig éltem ott, ami hiányzik is a magyar zeneipari jelenléti ívemben. Egyébként én olyan öt-tíz évekre osztom a karrierem szakaszait. Volt a táncdalénekesi, a kis csavargó, a farmeres, az öltönyös korszakom. Hazatérésem után szerencsém volt, megjelentek az első magyar magáncégek, kiadók és olyan dalok születtek, mint például a Nika se perimeno. Újra visszarobbantam a hazai köztudatba. Sikeres évek következtek, nagyon megbecsültem őket. Ez egy életforma, amelynek sok összetevője van, a szemlélet, az életről alkotott vallási filozófia, a sikerenergia, amiben a partnernek is szerep jut.

Ha már a nőket említette, akkor beszéljünk róluk! Igaz, hogy a mai napig imádja a gyengébbik nem?
Valamiért úgy hozta a sors, hogy elég bolondos típus lettem, és mindig fiatalabb párjaim voltak. Én alapból infantilis vagyok, és a lendületem megragadja a kedveseimet. Most is fiatal párom van. A korkülönbség abszolút nem zavar. Ez kereslet-kínálat, ha nem ők kerülnének a hatósugaramba, akkor nem alakulnának így a kapcsolataim. Valószínűleg a művészélet hozza magával a különcségemet, nem is lehet civil mércével mérni. Nyilván, ha nem ezzel a fizikummal rendelkeznék, nem lennék örökmozgó, érzékeny, akkor nem lenne ez a helyzet.

Jelenlegi szerelme több évtizeddel fiatalabb önnél. El tudná képzelni, hogy családot alapítsanak?
Akár. Talán igen, nem tudom. Nincsenek hosszú távú elképzeléseim, élek a mának, szeretetben, békében. Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. Egy átlagos kapcsolatban sem tudod megállapítani, hogy mi lesz húsz év múlva. A legfontosabb, hogy a gyerekeim is elfogadták őt.

Mit jelent önnek a családja?
Mindent. A család a kezdet és a vég. Az önmegvalósítás korszakában, harminc-harmincöt évesen az érdekelt, hogy kivont karddal menjek az utamon, törtessek, a karrier, a pénz, a csillogás, a díjak vonzottak, de akkor is figyeltem a családomra. Ő értük megéri küzdeni. Becsülettel felneveltem a három fiamat és Andreát. Nagyon jó a viszonyom velük, a gondolataim a körül forognak, hogy nekik sikerüljön az életük. Ráadásul van egy csodálatos, elvált feleségem, aki annak idején azt mondta nekem, hogy „kicsim, menj az utadra és ha megnyugodtál, gyere vissza”. Mára igaz barát vált belőle. A családommal egy felsőbb rendű szeretet köt össze minket.

Ön hihetetlenül lendületes alkat, de honnan ez a sok energia?
Egyszerűen ilyen vagyok! Csak dinamikus tevékenységeket végzek. Imádok motorozni. Szerintem a motorosok a mai kor lovagjai, de itt nem az őrült száguldókról beszélek. Olyan a motorom, mintha egy békés bölényt lovagolnék. Van egy versenybiciklim és profi görkorcsolyám, amivel péntek esténként szervezett formában nekiindulunk a városnak. Hiszem, hogy az energia, a hit szerves része az egészségnek. Keresd meg a világban a szépet, és ha reggel felkel a nap, akkor örülj annak, hogy van nap!

Nem titok, hogy nagyon odafigyel a külsejére: festeti a haját, vigyáz a testalkatára.  
Ki merem jelenteni, a legfurcsább evési szokásokkal rendelkező ember vagyok. A nomád ember táplálkozása hasonlítható az enyémhez, szinte mindent nyers állapotban eszem meg. Egyébként szeretek enni, de olyanok az ételek, hogy ha kemény munkával nem dolgozza le az ember, azonnal hízásnak indul. Csak a csirke farhátat és a rizst eszem meg főve. Nuku édesség, kenyér, alkohol, cigi. Azt hiszem, rátaláltam a hosszú élet titkára, az egészség megóvására, és úgy néz ki, bejön, mert megmondani sem tudom, mikor voltam utoljára beteg. És igen, adok a külsőmre. Egy ismert embernek ez egyenesen kötelező.

Mit gondol, mit hoz a jövő Delhusa Gjonnak?
A 2015- ös év nekem arra hivatott, hogy elinduljak egy olyan úton, amelyen az embereket zeneenergiával töltöm fel. Még az is lehet, hogy guru leszek. A környezetemben sokan mondják, hogy meglépem ezt a szintet. Most épp egy Szeretetvölgy létrehozásán fáradozom, ami egy ökofalu. Szentendre és Pomáz között van egy területem, amit erre a célra adományozok. Önálló gazdaság lesz majd ott, és a technika vívmányai, a pénz nem befolyásolják a mindennapokat. A könnyűzenében mindent elkövettem, amit lehet, és most egy felsőbb szintre kell lépnem, és a lelki jóléttel többet foglalkoznom. Nem szabad az elmébe beengedi a rosszat, mert az előbb-utóbb bajt okoz. A prevenció híve vagyok, és a spirituális tanok, amelyeket gyakorlok, épp erről szólnak. A meditációs dalok energiát termelnek, ilyeneket akarok énekelni.

1950-es évek

1953. augusztus 9-én születik Budapesten. Muzikális családba érkezik, szülei szerettetik meg vele a zenét. Ereiben apai ágról görög, albán és német vér is csörgedezik. Gyerekkora egy részét Zuglóban tölti. Az Újvidék Téri Általános Iskolában kezdi meg tanulmányait.

1960-as évek

A Rózsák terén található szerb-horvát idegen tannyelvű gimnáziumban tanul, majd a Zene Konzervatórimban végez klasszikus ének-gitár szakon.

1970-es évek

Jelentkezik a Táncdalfesztiválra, ahol a Hegyek lánya című dallal berobban a köztudatba. A közönség megszereti, de ő az NDK-ba szerződik, ahol aztán évekig él. Sikert sikerre halmoz. Magánéletében is változás áll be, szerelmes lesz egy modellbe, akitől megszületik első gyermeke, Philippo, de a kapcsolat később tönkremegy. Hazatér Magyarországra és megjelenik első, hazai nagylemeze Delhusa Gjon címmel.

1980-as évek

Rátalál a magánéleti boldogság. Feleségül veszi szerelmét, Zsuzsát, akivel családot alapít. Hamarosan megszületik második fia, Maximilian. Németországban és Kubában is népszerű énekes lesz. Itthon pedig megjelenik Csavargó című albuma, ami pár nap alatt aranylemezzé érik. EMeRTon-díjat kap.

1990-es évek

Megszületik legkisebb fia, Flavio. Karrierje töretlenül szárnyal, ő a romantikus slágerek sztárja. Megkapja az albán kormány legmagasabb kulturális kitüntetését.

2000-es évek

Neki ítélik a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. Egyre több televíziós showműsorban vállal szerepet. Láthatjuk a Celeb vagyok, ments kis innen!-ben, a Mr. És Mrs. sztárpárshow-ban és az I love Gjoniban.

Napjainkban

Élvezeti az életet, a jövőt illetően pedig tele van tervekkel. Már nem érdekli a siker és a csillogás, de büszke 12 arany- és 7 platinalemezére. Alapelve a lelki harmónia megtartása. Most épp arra készül, hogy felpattanjon kedvenc Harley Davidson motorjára és bebarangolja Európát.