Törőcsik: eljátszom, hogy jól vagyok

Aprócska asszony kávézik a sarokban az Ördögkatlan Feszti­vál sajtótájékoztatója előtt. Valaki mindig odalép hozzá, de nem bonyolódik hosszú beszélgetésekbe.

Ő Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-dí­jas érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok társulatának tagja, a fesztivál fővédnöke.

Már ritka alkalom, hogy személyesen megjelenik valahol, nem olyan erős, mint régen, látszik rajta: komolyan ügyel arra, hogy az energiáját ésszerűen ossza be. A sajtótájékoztató előtt kérdezni sem lehetett tőle, de amikor eljött az ideje, beszélni kezdett. – Nem kérek mikrofont, én úgyis olyan hangosan beszélek, hogy a lányom szerint telefonálnom sem kell Pestre, mert Velemről is tisztán lehet hallani a hangomat – kezdte mondanivalóját nagy derültséget keltve.

– Kérem, én nem vagyok túl jól, de ha egy olyan ügyért kell kiállnom, amiben hiszek – és a minőségi kultúra hírének terjesztése ez –, akkor eljövök ide és eljátszom, hogy jól vagyok, kicsit bohócot is csinálok magamból.
Az Ördögkatlan Fesztivál pedig ilyen kezdeményezés. Én ugyan nem megyek le, mert nyáron nem járok sehova, a velemi házamban pihenek. Mégis elvállaltam a fővédnökséget. Kérdezhetik, hogy miért? Ez egy jó ügy, csak nekem ne kelljen csinálnom semmit! – tette hozzá nevetve.

A művésznő végül mégis adott egy rövid, ám drámai interjút a Borsnak: – Jövőre leszek nyolcvanéves. Talán soha többé nem leszek ennyi újságíróval szemben, mint most. Arra kérem, azt írja le, hogy én nem akarok diktálni a magyar királyi tévének, de legyen kötelező színházról és színészekről beszélni! Például Fekete Ernőről. Mert ez nagyon fontos.

Tízezrek költöznek a katlanba

Hetedik alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Fesztivált, amelyről a szervezők azt írják: ez a koncertekkel és színházi előadásokkal színesített kulturális rendezvény a minőség, az emberség és a derű ünnepe. Öt nap alatt több mint négyszáz program lesz, ahova negyven-ötvenezren látogatnak el.