Különös, alig leírható érzés, mikor az ember testét bambuszrudakkal masszírozzák. Az izmok egyszerre fájnak és egyszerre hálásak a kényeztetésért, legnagyobb előnye mégis a teljes ellazulás és a testi-lelki felfrissülés.
Bambuszmasszázs? Tényleg létezik ilyen is? Áh, biztos kitaláltak valami jól hangzó újdonságot vendégcsalogatónak – gondolhatnánk, mikor naponta szembesülünk a wellness és spa iparágra épülő szolgáltatások bővülésével.
Ezúttal azonban tévedünk, mert a bambusz jótékony hatásainak ismerete évezredekre nyúlik vissza, csak hazánkba még mindig lassan jutnak el az indiaiak ősi csodafegyverei, köztük a bambuszmasszázs.
– A masszőr nem a kezeivel, hanem különböző méretű bambusz- és rattanrudakkal dolgozik. Az előbbinek üreges, az utóbbinak tömör a vége, így másfajta hatást fejtenek ki az izmokra. Ilyen nagy melegben csak az olajat, de télen a rudakat is melegítik, így azok könnyebben csúsznak – mesélte Radnai Mariann, mikor Aloe Thai Masszázs & Spa szalonjában meglátogattuk.
– Akkor jó, ha a végén nemcsak ellazulunk, hanem energikusak is leszünk. A masszőr először kitapintja az akupunktúrás pontokat a talpon, majd halad szépen felfelé az illető testén a nyirokáramlásnak megfelelően, sokáig előidőzve a háti részen. A rudaknak hála a kötőszövetek mélyére is el tud jutni, így sokkal precízebben elér egy-egy nehezebben megközelíthető izomcsomót.
A masszőr, Nish Srí Lankáról érkezett hazánkba, ahol hosszú évekig tökéletesítette tudását. Az ő világában a masszázs nem kuriózum, hanem a mindennapi élet szerves része. Sőt! Külön masszázskórházak is léteznek, ahol ezeket az ősi gyógymódokat is bevetik a felépülés érdekében. A legegyszerűbb azonban, ha megakadályozzuk, hogy a stressz testi tüneteket produkáljon, és néha áldozunk a pihenés oltárán.
Egy óra szavakba öntve
A masszázsszalon hangulata azonnal elfelejteti a külvilág problémáit. A függönnyel elválasztott kis kuckókban a földön van a matrac, rajta a harmonikára hajtogatott törölközők, a masszázsrudak és az olajjal teli fatál. A külsőségek itt igenis fontosak!
Nish nem beszéli a nyelvünket, mégis megértettük egymást, és legalább nem éreztem azt, hogy szóval kell tartanom őt. A bambusz érintése furcsa, olyan, mint mikor sodrófával görgetik az ember hátát. Csak annyira fájt, amennyi éppen ahhoz kellett, hogy érezzem: élek. Az ajtón túli élet lassan megszűnt. Este kilenckor hagytam el a szalont fitten, energikusan.
Egy alkalom után még nem mondhatom, hogy ezt vagy azt a bajomat orvosolta a bambuszmasszázs, de azt igen, hogy tökéletesen kikapcsolt, jólesett a kényeztetés, új impulzusokat kaptam, átmozgatott tetőtől talpig. Hiszek abban, hogy az önmagunkra szánt idő nem vész el, megsokszorozódik és jogunk van feltölteni lelkünk energiakészletét!
Így készüljön a kezelésre:
Mire jó?