Klausmann Viktor nem akar tévés munkáért kuncsorogni

1. Aranyélete van. Egész nap hűsöl a homokos strandon, finomakat eszik-iszik, miközben a lányok vágyakozva bámulják fess vízi mentős egyenruhájában. Jó dolog, ha az ember fiának saját strandja van.

Ez csak a látszat. Fárasztó reggel nyolc órától este kilencig csak a problémákkal szembesülni, azzal, hogy a tizenkét ember, aki itt dolgozik, mit csinált vagy épp nem csinált, jól érzik-e magukat a vendégek, nem készülnek-e belefulladni a vízbe, működik-e a hűtő és még sorolhatnám. Itt mindenben az én lelkem látszik.

Hetente három-négy napot töltök itt, vannak megbízható kollégáim, akikkel hat éve közösen csináljuk ezt a projektet, így tudnak helyettesíteni. Fél szemmel most is, amíg beszélgetünk, a vizet kémlelem. Egy vízi mentő soha nem fordít hátat a fürdőzőknek. Büszkén mondhatom, európai szinten is megálljuk a helyünket.

2. Eddig hány embert mentett ki a vízből?

Konkrétan a vízből egyet sem, szerencsére eddig nem került rá sor, mert nálunk jól működik a megelőzés. Attól viszont sok embert megóvtam, hogy felelőtlenül fürdőzzön. Sajnos halottat viszont már emeltem ki a vízből. Nem egy kellemes feladat.

3. A strand igencsak szezonális elfoglaltság. Mivel foglalkozik az év többi részében?

Sok mindennel. A rendezvényszervező cégünk foglalkozik biztosítási feladatokkal is. Talán kevesen tudják, hogy elvégeztem a személyi vagyonőr- és testőrképzést, és vannak olyan fesztiválok, rendezvények, melyeknek én vagyok a biztonsági főnöke.

Télen innen Domonyvölgyből átteszem a székhelyem a hegyekbe. A kékestetői sípályán üzemeltetem a Magyar Síakadémia Síházát, de például Murau-Kreischbergen is ott vagyunk. Ősztől tavaszig a Mátra szafarit csinálom, ami egy izgalmas túra egy zárt vadasparkban. Terepjárókkal visszük fel a hegyre az embereket, miközben elsétál előttünk például egy vaddisznócsorda, vagy épp muflonok és őzek között autózunk.

Aztán ne felejtsem ki életem eszenciáját, a Kékes Kutató Mentő Alapítványt. Ha valaki eltűnik a hegyen, vagy bajba kerül, akkor jövünk és segítünk. A csapatunknak a természet az élete.

4. Árulja el: honnan futja anyagilag mindezekre? Miből teremtette meg vállalkozásai alapjait?

Vízi mentőként nagyon jó órabérben dolgozom. Egyébként nem feltétlenül akarok sikeres üzletember lenni, inkább boldog ember akarok lenni. Amiket most csinálok, azok gyerekkori álmaim, melyeket valamilyen szinten igyekszem ráerőszakolni a gyerekeimre is, és eddig még nem volt ellenükre. 2006-ban született a kisfiam, Dominik, akkor indult a strand. Amikor 2009-ben Tamci született, akkor vettem át a síház üzemeltetését, így nyáron itt, télen pedig a hegyekben vagyunk.

5. Tökéletes kitérő választ adott. Mindannyiunknak vannak álmai, de a megvalósításuk nem azon múlik, hogy álmodtunk róluk vagy sem.

Tény, tenni kell érte. Sok munka, kilencven százalék szerencse és tíz százalék mázli kell a sikerhez, és amikor melózol, sokat kell kokettálni a Jóistennel. Én szerencsés vagyok, hogy ezeket összehozhattam. Nem akarok nagyobb házat, nem akarok nagyobb autót, jachtot, csak egy olyan érzést megteremteni magam körül, ahol a gyerekeim boldognak érzik magukat, miközben az egyik szemem rajtuk van, mégis szabadon élhetnek. Most megkapják ezeket.

Mindketten jól síelnek, úsznak. Domingó most is itt rohangál a barátjával, Tamci pedig odabent a házban alszik. Egymaga felépít tizenhat homokvárat egy nap, majd kipurcan, alszik, és ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Igyekszem aktívan ott lenni az életükben, és remélem, ha felnőttek lesznek, azt fogják nekem mondani: igen, öreg, jól csináltad.

6. Ön elvált férfi. A pletykák szerint azért ment tönkre a házassága kislánya édesanyjával, mert nagy barátja a női nemnek.

Tévedés, én a női igennek vagyok a barátja, nem is titkolom. Nekem a hobbim, a szenvedélyem a női nemmel és női igennel való barátság. Ismétlem magam, ebben is szerencsés helyzetben vagyok, mert nekem nem kell az autóim nagyságával felvágni és a kulcscsomómat pörgetve betérni egy helyre, hogy felfigyeljenek rám, elég, ha csak besétálok valahová. Viccet félretéve, nem vagyok annyira nőfaló pasi, mint ahogy tartják.

Stratégiailag nem volt jó döntés a házasság Anikóval, Tamara anyukájával. Többször nekifutottunk a kapcsolatunknak, aztán rájöttünk, hogy külön jobb lesz. Nekem ez egy nagyon fontos kapcsolat, de egy nő nem viseli el, ha más nők is megjelennek a szeretett férfi életében. Ha mohamedán lennék, akkor bizonyosan Musztafa Klausmannként élnék. Megengedhetnék magamnak négy feleséget, és senkinek nem lenne egy rossz szava se rám, de épp keresztény világban élek.

Békében, barátságban vagyunk egymással, de ehhez a békéhez sok idő, türelem kellett. Sok munkám van benne, hogy mind a két gyermekem anyukájával jó viszonyban legyek, és aránylag ők is jól elkommunikálnak egymással.

7. Jelenleg van barátnője?

Most a szívemet a gyerekeim foglalják el, nem lopta be oda magát senki más. Sok-sok finom érzés kering benne, de egyelőre nem tudom, adódik-e belőle valami.

8. A Szerencsekerék című televíziós játékkal lett országosan ismert és népszerű. Hogyan emlékszik erre a korszakra?

Mindig volt rendes munkám, a tévézésre hobbiként tekintettem. Egy reklámügynökséget vezettem, egészen 2003-ig. Olyan szolgáltatásokkal foglalkoztam, amelyekkel örömet tudtam szerezni az em­be­rek­nek. Aztán besokalltam, és Domonyvölgybe költöztem.

Visszakanyarodva a Szerencsekerékhez, oda casting útján kerültem. 1992 novemberében egy háromhetes, háromfordulós válogatáson választottak ki, melyet egy német cég szervezett. Ők hozták be ugyanis a műsor licencét. Rengetegen voltunk ott, az akkori ismert figurák apraja-nagyja megjelent, köztük Szerednyey Béla, Laklóth Aladár vagy épp Palik Laci. Rám esett a választásuk.

Lehet, hogy az ország nagy része ebben a műsorban ismert meg, de én előtte két évig már az Ablakban dolgoztam, és ennél jobb útravalót elképzelni sem tudok a tévézéshez. Élveztem a szerencsekerekes éveket, elég mély nyomot hagytunk a magyar közönség lelkében. A nézettségi mutatóinkat nem igazán tudták azóta sem megdönteni, egyed­ural­kodók voltunk, főleg mikor százezer forint fölé ment a nyeremény, míg az átlagos fizetés tízezer forint körül mozgott.

9. Visszatér valaha a televízió képernyőjére?

Huszonhárom évig tévéztem. Időnként szoktam számvetést készíteni az életemről, és úgy érzem, nekem az újraindult Szerencsekerék volt a tortán mazsola. Szép volt, de ennyi volt! A régi idők ­sike­reit már nem tudnám felülmúlni, és csak azért, hogy képernyőn legyek, és éjfélkor tizenhat embernek beszéljek valamiről a dobozból, nem fogom ezt csinálni.

Fel sem merült bennem, hogy munkáért kuncsorogjak, pedig vannak kapcsolataim. Az a világ rendje, hogy a fiatalok kiszorítják az időseket, és a több századik adás után már te sem azt érzed, mint az elején. Időnként megmerülök még a habjában, vissza-visszatérek akár vendégként is egy műsorba, de a tévézés egész embert követelő műfaj.

Ha rendesen, becsületesen akarja csinálni valaki, akkor reggeltől estig hajtania kell, mindegy, hogy tévézik vagy rádiózik. Nincs az az isten, hogy én megint fél ötkor keljek reggelente, és azzal indítsam a napomat, hogy a sminkes a szemem alatt lévő táskákra füleket akasszon, hogy valahogy eladható legyek. Azokban az időkben, mikor én is ezt csináltam, a sport adott erőt nekem.

10. Most miből nyeri az energiáját?

Az utazásokból a világ bármelyik pontjára vagy mikor felülök a quadra, és elindulok hálózsákkal, sátorral, patakokban fürdök, és csak a vadlovak vannak mellettem. Ez az érzés mindent visz.

+1. Ön jogot tanult az egyetemen, de az államvizsgáig nem jutott el. Mi történt?

Összerúgtam a port az egyik nagy hatalmú tanárommal, és emiatt úgy nézett ki, sosem leszek jogász, így más lehetőségek után néztem. Nem csak nekem volt konfliktusom vele, így nem csodálkoztam, mikor később megváltak tőle.

Én pedig még egy kicsit bosszanthattam is azzal, hogy az egyetemi lap hivatásos újságírója lettem, és ezzel ott maradtam az iskolában. Nem bánom. Az én diplomámat a magyar televíziózás legnagyobbjai állították ki.