Válni kétféleképpen lehet, és tapasztalataim szerint mindkét mód pusztítóan fájdalmas.
Nagyon nehéz elválni. Nagyon nehéz kinyitni az ajtót és kiengedni rajta azt, aki tegnap még a mindent jelentette nekünk, akivel életünk végéig terveztük. Hogy hol romlott el? Ha lenne olyan ember ezen a planétán, aki képes lenne észlelni azt a pillanatot, amikor elromlik egy kapcsolat, annak tökéletesen boldog élete lehetne, hiszen megkímélné magát attól a pusztító időszaktól, míg szép lassan rájövünk, helyrehozhatatlanul tönkrement az egység, ami egykor ő volt és én. Csak mi ketten.
Válni kétféleképpen lehet, és tapasztalataim szerint mindkét mód pusztítóan fájdalmas. Az egyik lehetőség a tányértörős, egymás hibáit szemrehányó, anyagilag kihasználó, aljas és ellenséges verzió, amiben garantáltan mindenki tönkremegy. A másik a tisztelettel és szeretettel teljes barátsággá szelídült különköltözés, ami persze ugyanolyan lélekölő, de talán szerencsésebb, mert megvan rá az esély, hogy a csalódást kiheverve őszinte barátok lehessenek a felek.
A gyerekek esetében azonban sokkal összetettebb a probléma, hiszen ha a szülők válnak, ők képtelenek választani, mert mindkét félhez ragaszkodnak.
Itt van Pécsi Ildikó fiának és menyének a válópere. A lényege, hogy a színésznő rettenetes nehéz helyzetbe került, mert igényt tart arra a házra, ami az övé volt. Így a menye ellen harcol, viszont ezzel együtt az unokája ellen is, hiszen a gyermek az édesanyjával él ebben az ingatlanban. Nincs jó megoldás.
Idővel persze elül a vihar, és a felnőtteknek megint igényük lesz rá, hogy valakit szeressenek. De ott van egy tinédzser fiú, aki a rövid élete alatt a szüleit nézve mindössze annyit tanult a szerelemről, hogy az nagyon fáj.
Csak abban bízhatunk, hogy Pécsi Ildikó képes lesz úgy irányítani a család széttört hajóját, hogy mindenki a lehető legkevésbé sérüljön…
