Varga Viktor dühöngött nagymamája temetésén

Soha nem lehet elég felnőtt az ember egy szülő vagy nagyszülő elvesztéséhez és a gyász feldolgozásához. Varga Viktornak 83 éves nagymamájától kellett búcsúznia, és látva édesapja gyötrődését, kétszeresen fáj a szíve.

– Nagyon közel állt hozzánk Amama, így hívtuk, mert kiskorunkban nem tudtuk kimondani a testvéremmel, hogy nagymama – emlékezett Viktor. – Mindenkinek nagyon hiányzik, de talán apukámnak most a legnehezebb. Én egész nap dolgozom, hogy gondolkodni se legyen időm, így csak az estéim borúsak, apu viszont otthon kinéz az ablakon, és látja a nagymamám üres házát.

Együtt éltünk, közös volt az udvar, mindennap találkoztunk. Az utána maradt űr most újra közelebb hozta egymáshoz a szüleimet, aminek örülök, mert az utóbbi időben megromlott a kapcsolatuk – mondta el őszintén az énekes, aki azt is bevallotta, neki egyáltalán nem tetszett a temetés, de azzal vigasztalja magát, hogy a mama biztos elégedett lett volna a búcsúztatással.

– El is zavartam azt az embert, aki a beszédet mondta, egyáltalán nem tartottam őszintének, ezért átvettem én a szót. Éppen az Édes életet forgattuk Horvátországban, amikor a gyászhír jött. Akkor, ott írtam neki egy verset, azt olvastam fel a temetésen – mesélte.

Viktor igyekszik úgy megőrizni a nagymama emlékét, amilyennek élete nagy részében ismerte: vidám, életerős asszonyként.

– Az utóbbi időben már nem érezte jól magát, többször el is mondta, hogy már nem szeretne tovább élni. Amióta elvesztette a férjét, depressziós lett. Talán ő döntött úgy, hogy már nem jön ki a kórházból. Kiderült, hogy lábon kihordott egy szívrohamot, aminek következtében elhalt a szívének egy része. Édesapám kérésére műtötték meg, már lábadozott, amikor jött a rossz hír. Másnap reggel engedték volna haza, de úgy látszik, ezt már nem akarta.