Alig van olyan szülő, akinek a nevelési módszerei közül hiányzik a büntetés. Mire egy gyerek 16 éves lesz, nagyjából 70 ezerszer szidják össze vagy büntetik meg. Nem csoda, ha egyre több az önbizalmat nélkülöző, örömteli életre képtelen felnőtt.
Mit csináljak, ha a büdös kölök trehány, figyelmetlen, lusta, szemtelen… és itt a végtelenségig sorolhatnánk a jelzőket. A szülők egyre türelmetlenebbek. Amikor a nap végén hullafáradtan hazaérnek, a saját gyermekük is terhükre van. S mert rajta büntetlenül állhatnak bosszút minden aznapi sérelmükért, gyakran ezt teszik, ha nem is tudatosan. Így lehetséges, amit egy nemrég készült tanulmány megállapított.
Eszerint egy gyerek 25 ezer órát tölt a szüleivel 12 éves koráig. Ennek az időnek a legnagyobb részében a szülő megmondja a gyereknek, hogy mit csináljon, rendreutasítja és bünteti. Mire 16 éves lesz, legalább 70 ezerszer megszidták, kritizálták vagy büntették. Minden egyes dicsérő szóra legalább tíz negatív visszajelzés jut. Ez tönkreteszi a gyerek önbecsülését.
– A megérdemelt dicséret növeli a gyermek önbizalmát, míg a sorozatos büntetés rombolja – erősítette meg a Borsnak Királymezei Ágnes. Az igazságügyi szakértőként is dolgozó gyermekpszichológus úgy gondolja, a gyereknevelés során nagyon fontos, hogy a szülő ne képzelje, hogy mindenben csak neki lehet igaza.
– A nevelés tele van kölcsönös alkalmazkodással. Ha egy anyuka vagy apuka nem látja be a hibáit, és nem engedi, hogy néha a gyereke győzzön egy-egy vitában, akkor baj van – állítja a szakember.
– Egész életünk úgy van szabályozva, hogy a jót nem vesszük észre, azt természetesnek könyveljük el, ám a hibákat szóvá tesszük. Sőt legtöbben a kritikákra vagyunk ráállva. Pedig a gyereket csak dicsérettel, helyesléssel lehet előrevinni. Egyszer megkérdezte tőlem egy pedagógus, hogy mennyi dicséretben szabad részesíteni egy gyereket. Azt válaszoltam: ebben nincs határ. A kritikát is dicséretbe foglalva kell elmondani. Például így: a múltkor ügyesen megcsináltad ezt a feladatodat, ám ez most nem sikerült jól. Próbáljuk meg újra! Sose feledjük, hogy a személyiségnek mérgező nyíl minden egyes bírálat. Ha telelőjük vele a gyereket, felnőttként hiányzik majd belőle az önbizalom, egy önmagában folyton kételkedő ember lesz belőle – teszi hozzá Királymezei Ágnes.
Rákóczit dicsérték – vitte is valamire!
Rákóczi Ferencnek két gyermeke van, Panna hatéves, Soma öt. A műsorvezető engedékeny apának tartja magát.
– A mi családunkban nem jellemző az állandó bírálat. Sőt, ha valamelyik gyereket felzavarom a szobájába, egy perc múlva már megyek is utána, hogy jöjjön le – nevet a közismert apuka. – Amikor gyerek voltam, engem soha nem ütött meg az apám. Ő 140 kilós, színizom ember volt. Anyám egyszer vert nádpálcával a fenekemre, amikor kisollóval akartam belenyúlni a konnektorba. Nálunk, ahogy visszaemlékszem, nem volt túlsúlyban a letolás a dicsérethez képest.
5 ötlet
1. Az ember észre sem veszi, mennyit szidja és utasítja a gyermekét. Szánjon rá egy kis idôt, hogy megfigyelje saját viselkedését! Nyisson egy füzetet, és valahányszor rászól a gyermekére, húzzon egy strigulát, ha pedig megdicséri, elismeri, tegyen egy pluszjelet! A nap végén számolja össze, melyik jelből mennyi van! Néhány napig, egy hétig érdemes ezt megtenni, jó, ha a hétvége is benne van.
2. Gondolja végig, ön mit érez, amikor utasítják, szidalmazzák, büntetik, és mit, amikor dicséretet, elismerést kap.
3. Fogadja meg, hogy néhány napig – szabjon pontos határidőt – semmiféle negatív kommunikációval nem fordul a gyermekéhez, bármit tegyen is! Meglátja, milyen nehéz betartani, de lehet, hogy az eredmény is meglepő lesz.
4. Fogjon egy papírt és tollat, és írja össze gyermeke jó tulajdonságait! Csak a jókat! A végén meg is ajándékozhatja vele.
5. Ahogyan a gyerekével beszél, úgy fog ő is beszélni önnel idős korában. Erre gondoljon!
