Dér Heni: Nem kell legyőzni a férfiakat

Sokáig sajnáltam, hogy nem férfinak születtem, és még néha ma is elgondolkodom azon, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha férfi testben élnék. Meggyőződésem, nőként több nehézséget kell elviselnünk az életben. Számomra mindig egy visszatérő gondolat és örök igazság, hogy a férfi a szükséges rossz, és azt hiszem, ez fordítva is így van – a férfiak is ezt gondolják a nőkről. Ám a sok összekülönbözés és veszekedés után mindketten rájövünk, hogy egymás nélkül nem léteznénk. A férfiak szerethetőek és egyáltalán nem bonyolultak, ami legtöbbször előnyükre válik: nem kombinálnak, hanem egyszerűen áthidalják és megoldják a gondokat. Sziklaszilárd jellemnek tűnnek, ám az erős fal mögött gyakran őrlődnek és nehezen dolgozzák fel a problémáikat.

Az emancipációval mi, nők megmutattuk, hogy tudunk olyan erősek lenni, mint egy férfi, de emiatt a férfiaknak még erősebbnek kell látszaniuk. Ha pedig nem a nehezebb utat választják, akkor fordul a kocka, és a  férfi átveszi a nő szerepét, feltűnik a heteroszexualitás és a nő hozzászokik ahhoz, hogy ő viseli a nadrágot. De ez nem jó, egyre több a válás, a karrierista nő és a gyesen lévő apa. Ha ezen változtatni akarunk, először a lelkeket kell meggyógyítanunk.

Tudom magamról, hogy nem vagyok egy gyenge nő, és a nadrágot is gyakran hordom, de az évek során megtanultam, hogy a  párkapcsolatomban le kell mondanom róla, különben az alapvető női-férfi szerepek nem működnek. Persze erről sokkal könnyebb beszélni, mint változtatni rajta, de  azt mondom, merjük elengedni magunkat, és akármennyire is kemény nőnek tartjuk magunkat, otthon hagyjuk meg a  férfiszerepet a párunknak. Egy ölelés, egy védelmező simogatás azonnal visszazökkenti a  felcserélt szerepeket a helyére: a férfiak önbecsülése visszatér, mi nők pedig megkapjuk, amire vágyunk. Meg kell tanulnunk, hogy nem szabad mindenáron győznünk, hagyni kell őket alfa hímként is kibontakozni.

Hogy ki a legfontosabb férfi az életemben? Erre két válaszom van. Az egyik az édesapám, a másik pedig a jelenlegi párom. Apukám nem azért, mert olyan férfira vágyom, mint ő, hanem azért, mert pont ugyanolyan személyiség vagyok, mint ő: önfejű. kitartó és erős. Ám egy  párkapcsolatban ez nem biztos, hogy előnyömre válna, így inkább egy olyan férfit választottam, aki az én erős személyiségem mellett is igazi férfi tudott maradni. Jelentem, bevált…

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!