Életében először tapasztalta meg Kökény Attila, mit élnek át a nők kisminkelve, magas sarkú cipőben, műszempillával és kirúzsozva. A Sztárban sztár című műsorban Natalia Oreiro és Conchita Wurst bőrébe bújó énekest a haverjai cikizik, ám a hölgyek talán még inkább vonzónak tartják: sorra kapja a szexuális felajánlkozásokat, néha a feleségének kell közbelépnie.
Évtizedes zenész múlt után van még önben félsz, amikor a színpadra lép, pláne női ruhákban?
A stressz ugyanúgy működik, fellépés előtt mindig van bennem egy bizonyos fokú adrenalin. Ami a leginkább gátlásossá tesz, az a tánc. A Sztárban sztár egy show-műsor, ahol erre nagy hangsúlyt fektetnek, ráadásul nőnek öltöztetnek… és ez nekem egyáltalán nem jó. Nyilván vannak férfiak, akik ezt élvezik, de engem nyomaszt. A rúzstól hányingerem volt, a műköröm és a műszempilla teljesen idegen tőlem, az, hogy a szememen festék van, természetellenes. A barátaim cikiznek, mindenki Koncsinak hív (Conchita Wurst transzvesztita előadóművész után, a szerk.), van, aki Natinak szólít, be akarnak öltöztetni női ruhába, és szívják a véremet. Végül is, én vállaltam el ezt a műsort, nem tukmálták rám, és így legalább még jobban tisztelem a nőket, mert átéltem, hogy mit kell napról napra kibírniuk.
A felesége, Aranka is segített megvalósítani a női színpadi szerepeket?
Igen, tanácsokat adott, hogyan tartsam a kezem, együtt gyakoroltuk a magas sarkú cipőben járást. Ő mondta, hogy előrébb rakjam a lábamat, mert úgy nőiesebb, de persze hozzátette, hogy rettenetesen nézek ki.
Mitől működik a házasságuk?
Bízunk egymásban, van köztünk szeretet, tiszteljük egymást és toleránsak vagyunk a másikkal. Volt időszakom, amikor alig jártam haza, annyit dolgoztam. Most is az van, hogy épphogy csak látjuk egymást.
A női rajongói nem próbálják meg szétzilálni a családi békét?
Dehogynem. Imádnak a nők. Volt, hogy összeszámoltam, hogy az egyik koncertem nyolcszáz fős közönségéből hétszázhatvan hölgy volt, de ez természetes. A női énekesekért a férfiak, a férfi énekesekért pedig a nők vannak oda. Persze vannak erőszakos rajongók, akik a mai napig szexuális ajánlatokkal bombáznak, a feleségem pedig annyira felbőszíti magát, hogy helyettem válaszol nekik. Visszaír egyik-másiknak, mondván, köszönjük az érdeklődést, de Attilának van felesége és három gyereke. Nagyon szeretem Arit, mindent feláldozott értem. Egyedül van otthon a gyerekekkel, főz, mos, takarít, tiszta lakásba megyek haza, meleg étellel vár. Aranka családanya, hozza-viszi a gyerekeket, a szívét lelkét kiteszi. Tisztában vagyok vele, hogy nincs könnyű élete mellettem.
Nagyon ritkán jutunk el szórakozni, néha egy-egy moziba. Hétvégén fellépek, hétköznap pedig csinálom a dolgomat. Nagylemezt készítek, múlt héten énekeltem fel az utolsó dalt, közben a szolnoki szimfonikusokkal készülünk országos turnéra, újra elindulunk az Eurovíziós dalfesztiválon, plusz ott van a Sztárban sztár, szóval van munka bőven, de most tettem egy ígéretet a családnak, hogy ha lemegy a nagy hajtás, elmegyünk valahova csavarogni decemberben.
Köztudott, hogy a felesége sokat küzdött a súlyával, talán ez az a probléma, amit sosem tudott leküzdeni. Férfiként tudja valahogy támogatni a feleségét ebben a „női harcban”?
Ari tizennégy éves kora óta küzd a kilóival. Imádja az édességet, és olyan típus, hogy ha iszik egy pohár vizet, azonnal meglátszik rajta. Amikor megismertem, 55 kiló volt, aztán jöttek a gyerekek, velük együtt a kilók, most hatvanvalahánynál tart, de engem nem érdekel, mert úgy szeretem, ahogy van. Mindig azt mondom neki, hogy teljesen mindegy hány kiló, csak érezze jól magát.
Már két éve szeretné, hogy bővüljön a család, de a felesége hajthatatlan. Miért?
Egyszerűen nem szeretne szülni. Mindkét gyerekünk császárral jött a világra, a szülések után sokáig rosszul volt, gond van a szívével, szívritmuszavara van. Elfogadtam a döntését. Végül is van három gyermekem. A nagyfiam jövőre érettségizik egy két tannyelvű gimnáziumban, a lányom kilencedikes, ő fodrász szeretne lenni, a legkisebb fiam pedig zenész. Zongorázni tanul, imád táncolni, énekelni, én pedig támogatom, valószínűleg ő lesz az, aki a zenei pályára lép.
Nagyobbik fia az első házasságából született. Miért költözött önökhöz?
Két éve egyszer csak eldöntötte. Nem volt semmilyen konfliktus, egyszerűen csak gondolt egyet, hogy az apjával szeretne élni. Most már gyámságilag is nálam van, mert a sulija miatt el kellett intézni a hivatalos papírokat.
Mire vágyik még a szakmájában?
A vállalkozásaimat abbahagytam, sok mindennel próbálkoztam, de egyik sem volt túl sikeres. Ráadásul a lakáshitelemmel is adódtak problémák, amely végül nagyrészt megoldódott, de még harminc évig kell fizetnem a részleteket. Nem kevés pénzről van szó, nagyapa leszek, mire mindent törlesztek. Egyébként nem igazán vagyok elégedetlen ember, nagyon hiszek Istenben, és azt gondolom, szép lassacskán megvan, amire vágytam. Rengeteget dolgozom, sokat foglalkozom a zenével, gyakorlok, írom a dalokat, a zene és a családom körül forog az életem. Ha ez így marad, akkor én boldog emberként fogom leélni a hátralévő éveimet.
Külföldi karrier nem foglalkoztatja?
Negyvenéves leszek jövőre. Annyi tehetséges fiatal van, aki nemzetközi pályán is sikeres lehet. Amúgy, én is sokat járok más országokba, Kanadában, Németországban, Szlovákiában, Erdélyben és Ukrajnában is felléptem már, de nem szeretném itthagyni ezt az országot. Szeretem a hazámat, büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, és itt, Magyarországon szeretném leélni az életemet.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
