Fáj, beteg vagyok, sokkal súlyosabb a bajom, ez a pötty biztosan egy halálos nyavalya tünete... Akinek van a környezetében hipochonder, az tudja, milyen nehéz megértetni velük, hogy kutya bajuk sincs, egyre csak győzködik magukat képzelt betegségükről.
Az orvostudomány rohamosan fejlődik, szinte naponta látnak napvilágot újabbnál újabb kutatási eredmények, melyekkel tovább maradhatunk egészségesek, vagy épp hamarabb gyógyulhatunk meg a minket gyötrő betegségekből.
Ezzel egyenes arányban azonban egyre többen vannak azok, akik rettegnek minden kórtól. Szorongásaik olyan méreteket öltenek, hogy segítség nélkül esélytelenek a normális életre.
„Biztos, hogy súlyos beteg vagyok! Fáj a fejem, hányingerem van, lázas vagyok, szédülök, elkaptam az inf- luenzát!” – a hasonló gondolatok időnként mindenkinél megjelennek, de akiket már naponta kínoznak hasonló téveszmék, ők hipochonderek.
Erős a szorongás
A hipochondria a köznyelv szerint nem más, mint képzelt betegség, de azért ez a kórkép már túllépett az egyszerű képzeltség határán. Egy internetes kutatás szerint ugyanis ugrásszerűen megnőtt azok száma (száz emberből húszan), akik ebben a betegségben szenvednek, és nagy részüknél ez az állapot tartósan fennáll. Ők rendellenesen szoronganak az egészségükért, mely több típusban törhet rájuk:
1. A létező, valós tünetek túlértékelése, ezek okának erőn feletti keresése.
2. A külső hatások túlértékelése (melyek adott esetben tényleg okozhatnak a szervezetre káros hatásokat).
3. Nem létező tünetek beképzelése.
Komolyan kell venni
Az orvosok jó része a mai napig nem veszi komolyan a hipochondriát, pedig szakmai segítség nélkül a betegek komoly pszichiátriai tüneteket produkálhatnak, ami már a napi életvitelüket is megnehezítheti. Az egészségért való aggódás teljesen felőrli a szervezetüket és ez valódi, testi elváltozásokhoz vezethet.
A legtöbb beteg az első csoportba tartozik és aktuális, akár másnak fel sem tűnő bajából a lehető legrosszabbra gondol. Például nem iszik elég folyadékot, ami miatt megfájdul a feje, de ő azonnal agydaganatra gyanakszik, vagy elvágja a kezét és órákig fertőtleníti, attól félvén, hogy belement egy baktérium, és ezért elveszítheti a végtagját. A sort hosszasan folytathatnánk…
Emlékek is okozhatják
A válasz egyszerű: nem tudni. A tudomány ez irányba folytatott kutatásai alapján nem bizonyított, hogy az okok gyerekkorra vezethetőek vissza. Tény, ha valaki túl fiatalon találkozott a halál tényével vagy épp egy súlyos betegség következményével, a szenvedéssel, melyet lelkileg nem tudott feldolgozni, nagyobb eséllyel állhat be a betegek táborába.
A környezetében látott és hallott túlzott aggódás pedig csak ronthat a helyzetén. A páciensek túlnyomó része viszont egy felnőttkori traumát követően kezd el szorongani, mikor már pontosan tudja: a halál bárkit, bármikor elragadhat.
Mi a megoldás?
A gyógyulást két tényező tudja negatív irányba befolyásolni. Az egyik, ha maga az illető nem ismeri fel kórképe súlyosságát, a másik, ha rossz szakemberhez fordul. A legjobb megoldás, ha pszichológushoz irányítjuk a bajba jutottat. A gyógyulás így sem egyik napról a másikra következik be, akár hónapokig, évekig is eltarthat. Olyan is előfordul, hogy az illető megtanul élni a hipochondriával, és keretek között tudja tartani szorongását. Az első és legnehezebb feladat, feltárni, mitől retteg az illető.
Megnyugtatást keresnek
Aki hipochondriában szenved, az a háziorvosához már úgy jár, mint más a közértbe. Olykor nemcsak személyesen, hanem telefonon is nyugtatást vár a panaszaira. Az otthonában felhalmozza az egészségügyi szakkönyveket, folyóiratokat, az interneten keresztül gyakorta kutatja a saját magán észlelt tüneteket. A környezetét állandóan arról faggatja, ők is észrevet- ték-e rajta azt a bizonyos testi jelet, melyet ő érez magán.
Csonka: futok a doktorhoz
Csonka András színész azt mondja, ő tökéletesen együtt tud élni a hipochondriájával.
– Én az a típusú hipochonder vagyok, aki ha szokatlan tüneteket észlel magán, azonnal, lehetőség szerint még aznap orvoshoz fordul. Persze én is mindig a legrosszabbra gondolok. Aztán az orvos megnyugtat és innentől kezdve nem nyomaszt az adott dolog. Arra azonban nagyon figyelek, hogy az összes szűrővizsgálaton részt vegyek, és nyomon kövessem a testemben zajló folyamatokat.
