Rendhagyó beszélgetésnek lehetett tanúja a Bors. A volt gyilkossági főrendőr, Kovács Lajos két órán át kérdezte a Soroksáron megölt asszony férjét, Kardos Lajost. A beszélgetés publikus részleteit a beleegyezésükkel adjuk közre.
Hetekkel ezelőtt a volt gyilkossági főzsaru, Kovács Lajos nyilatkozott lapunknak a soroksári gyilkosságról. Ezek után Kardos Lajos, a megölt asszony férje elhívta az ezredest a házukba, mert érdekelte az ismert szaktekintély véleménye a feleségét ért támadásról. Kovács Lajos rögtön előrebocsátotta, hogy előző nap telefonon beszélt az ügy előadójával.
– Nem szeretek belekontárkodni a kollégáim munkájába. Örültem, amikor biztosítottak, hogy számukra nem jelent problémát ez a találkozás. Sőt kíváncsiak a benyomásaimra – mondja. Kardos Lajos ezután szinte kérdés nélkül arról kezd beszélni, hogy a nyomozók meggyőződése szerint nem háromnegyed nyolckor, hanem fél órával korábban, negyed nyolckor, ment el otthonról a gyilkosság napján a felesége. Eközben biztosnak tűnik, hogy a támadás előtti napokban kétszer is háromnegyed 8-kor indult futni az asszony. A tanúk és a videofelvételek szerint nem csak két nappal a gyilkosság előtt, hétfőn, hanem utána, kedden is volt kocogni a nő. Ezt a férj is a rendőröktől tudta meg.
– Nem bírt különösebb jelentőséggel, ha Kriszta futni ment, mehetett kedden is, úgy, hogy észre sem vettem. Bánt, hogy van olyan rendőr, aki nem tud hinni az ártatlanságomban – fejtegeti a férfi.
– Ezért nem szabad megharagudni. Benne van a nyomozás tematikájában, hogy addig, amíg nincsenek meg a tettesek, nem zárhatják ki mint lehetséges elkövetőt – mondja az ezredes. Majd hozzáteszi, tudja, hogy évekkel ezelőtt kis híján megölték Kardos Lajost egy konfliktus során.
– Maga sem egy egyszerű eset – fordul a férjhez. – Sok gyilkosságot láttam az utóbbi harminc évben, de hasonlót, ahol nővel végeztek, és a családi háttér ilyen zaklatott volt, nem.
– Lehet, fordított helyzetben én is úgy gondolkodnék, mint a rám gyanakvó rendőrök – mondja a férj. – Múltkor azt kérdezték: el tudom-e képzelni, hogy Kriszti nem futott, amikor 19.50-kor hívtam telefonon, és beszéltem vele, hanem egy lépcsőn ment felfelé…
– És el tudja képzelni? – kérdezi az ezredes.
– Nem. És azért sem, mert láttam a felvételt, amit az egyik térfigyelő kamera rögzített Krisztiről a gyilkosság előtt, ahogy fut. Hiába mondják, hogy nem biztos, hogy ő volt. Elsírtam magam. Egyértelműen felismertem. A haját, a ruháját, a mozgását. Most is libabőrös vagyok, ha rá gondolok. Szerintem ez egy spontán támadás lehetett, de volt előzménye. Kriszti futás közben összekapott valakivel, aki szemtelenkedett vele. Akár meg is pofozhatta az illetőt, vagy megfenyegette, hogy feljelenti. Ez adhatott okot a személyes bosszúra.
– Ez elképzelhetőnek tűnik. Volt olyan korábban, hogy a felesége valakivel együtt kocogott?
– Nem tudok róla. De most felmerült, hogy az utolsó napokban nem egyedül futott, valakikhez esetleg becsatlakozott. Ezért is keresik annyira a tanúkat.
– Hogy vélekedett a felesége a férfiakról?
– Nem nagyon kedvelte az embereket. Mindig mondta: „Apa, az állatokat sokkal jobban szeretem, mint az embereket.” Érdekes személyiségű nő volt.
– Mit gondol? Miért vitték el a tettesek a felesége ruháit?
– Szerintem tudták, hogy nyomok maradtak rajtuk. Én nagyon jól ismertem Krisztit. Már egy éve, az első kihallgatáson úgy leírtam a gyilkosságot a rendőröknek, mintha ott lettem volna, ezért gyanakodtak rám. Pedig egyszerűen csak tudtam, hogy mennyire hevesen védekezhetett. Nagyon vagány nő volt. Nem félt senkitől. Ha buli volt a munkahelyén, akár éjfélkor is hazajött egyedül a kihalt utcákon át gyalog. Az első pillanattól fogva biztosra vettem, hogy összeverte a gyilkost. Most már a rendőrség is lenyilatkozta, hogy ezért maradt ott a két tettes vére a helyszínen.
– Van olyan verzió is, hogy a tettesek összeverekedtek… – veti közbe az ezredes. Majd váratlanul Kardos Lajos kérdez a volt gyilkossági fôrendőrtől.
– Az ezredes úr mit gondol? Miért ölték meg Krisztit?
– Ebben az ügyben engem két dolog izgat nagyon. Úgy érzem, ez a két kulcskérdés is. Az egyik, hogy a tettesek hogyan kerültek a helyszínre, miért voltak ott. A másik, hogy miért vitték el Kriszti ruháit. Én magát hátrasorolnám a verziók között… Soha nem járt a fejében az, hogy elváljon Krisztinától?
– Soha. Én mindig azt gondoltam, hogy bármilyen problémánk is lehet, mi azt megoldjuk, és együtt éljük le az életünket.
– Ha összerúgná a patkót a nejével, és olyan ember lenne, aki képes ölni, hogyan végezne vele? – kérdezi Kovács Lajos.
– Nem az lenne a kérdés, hogy hogyan ölöm meg, inkább az, hogy ne legyen holttest.
– És hogy érné ezt el?
– Teljesen meg kéne semmisíteni. Nejlonzsákban, egy mésszel teli gödörbe tenni...
– Azért kérdeztem ezt, mert kíváncsi voltam, milyen típus. Mi értelme lett volna ennek a vérfürdőnek? Csak akkor lett volna értelme, ha valakit megbíznak a gyilkossággal s utána a tettesek elvesztik a kontrollt az események felett.
– A szerető vonalra gyanakszik? – kérdezi a férj.
– Engem kicsit megzavar, hogy nincs meg a ruha. Ami tényt ismerünk a gyilkosságból, csak nagyon bonyolult elkövetésre utalhat. Tény, hogy minimum ketten voltak a gyilkosok, tény, hogy Krisztina kezét-lábát összekötözték, tény, hogy a cipője rajta maradt, de a ruhái nem. Nagyon nehéz ezeket a tényeket olyan sorrendben összevetni, hogy minden passzoljon. Most, beszélgetés közben merült fel bennem, hogy egyetlen magyarázata is lehet ennek a sok rendhagyó dolognak. Akár döntő is lehet a felesége viselkedése. Az, hogy határozott volt, amikor megtámadták, erősen ellenállt. Egyszerűen nem úgy reagált, ahogy várták…
Tények és a nyomozás
2013. szeptember 25-én este történt Soroksáron a gyilkosság.
A futóúton valamikor 20.20 és 20. 30 között támadhatták meg az asszonyt
Lemeztelenítve találták meg a nőt, de cipő volt rajta. Kezét-lábát összekötözték.
Két férfi DNS-mintáját rögzítették.
A rendőrség 5 millió forintjával együtt összesen 7 millió 200 ezer forint jár a nyomravezetőnek.
