Mindenki érzi, hogy ezt most kivételesen érzékenyen kell kezelnie mindegyik félnek.
Egyedül neveli gyermekét a szegénysorból kiemelkedni vágyó, fiatalon teherbe esett édesanya; híres édesapja árnyékából szeretne kilépni és reflektorfénybe emelkedni; szüleinek szeretne bizonyítani, akik elfordultak tőle – ilyen és ehhez hasonló történetekért ölre mennének a kereskedelmi csatornák szerkesztői. Ezeket az emberi sorsokat habosítják fel és tálalják a szavazásra váró nézők elé kétperces kisfilmekben.
Mindezek után besétál Tarsoly Arnold a TV2 székházába, jelentkezik egy tévéműsorba, hogy valóban kiemelkedhessen, és megvalósítsa álmát egy szebb jövő reményében, mert a jelene, amibe önhibáján kívül került: rémálom. Az ő története igaz, problémája valódi, nem mese habbal. Húszéves, apja négy emberre rálőtt, ebből kettőt megölt, majd öngyilkosságot kísérelt meg a börtönben. Ezek a szörnyű, puszta tények, amivel a tévés szerkesztők sem tudnak mit kezdeni. Élete tragédiája jó témának bizonyul, el lehet vele adni a show-t, sok bőrt le lehetne róla húzni, de mindenki érzi, hogy ezt most kivételesen érzékenyen kell kezelnie mindegyik félnek.
Tiszta sor, hogy Arnold sem azzal szeretne szimpátiát kivívni és szavazatokat gyűjteni, amit nemhogy a világ elől, még maga elől is elrejtene örökre. Korábban megjárta az X-Faktort is, pontosan tudja, hogyan működik a média és a tehetségkutatók gépezete, ennek ellenére vállalta, hogy színpadra lép, és állva az újságírók kérdéseit, a szerkesztők unszolását és a legkülönfélébb kellemetlenkedéseket, megpróbál kitörni.
És ebben az esetben egy cseppet sem elcsépelt ez a szó. Arnold olyan fiú, aki szülei hibájának terhét cipeli. Ebből a helyzetből ki kell törnie, és ha arra érdemes, segítenünk kell kitörni. Ne a fiú legyen, akinek az apja családirtó, hanem Tarsoly Arnold, énekes!
